A párkapcsolati problémák jó részét az okozza, hogy időnként roppant nehéz tud lenni a kommunikáció egy férfi és egy nő között. Megsokszorozódnak a problémák, adódik a logikusnak tűnő következtetés, ha ez a férfi és nő ráadásul nem is ugyanazt a nyelvet beszélik. Hogy megtudjuk, mennyit számítanak a nyelvi problémák egy kapcsolatban, megkérdeztem néhány, a szerkesztőséghez közel (vagy nemközel) álló olyan párt, ahol a két félnek nem azonos az anyanyelve.

A legkönnyebb helyzetben talán Zsófi és Pierre vannak, akik Franciaországban élnek, ahová Zsófi 6 éves korában érkezett meg családjával. "Bár a magyar az anyanyelvem, és otthon magyarul beszélünk a szüleimmel és a bátyáimmal, igazából könnyebben megy a francia" - mondja Zsófi, aki csak óvodába járt Magyarországon, de iskolába már nem. "Természetesen semmi gondot nem okoz, hogy a barátommal franciául beszélünk. Inkább az lenne a furcsa, ha magyarul beszélnék vele."

Dani szintén elhagyta Magyarországot, de ő nem ennyire fiatalon. "Távkapcsolatban éltünk másfél évig, és egy idő után dönteni kellett, hogy valamelyikünk országában akkor költözzünk össze, különben semmi értelme az egésznek. Nekem olyan a szakmám, hogy tudok otthonról is dolgozni, ezért mindegy, hogy melyik országban vagyok." Így került Dani 26 évesen Németországba. "Először angolul beszéltünk egymással. Nem emlékszem, hogy lettek volna gondjaink. Végig totál egy hullámhosszon voltunk egymással, nem zavart be a nyelvprobléma. Miután egy évet kinn töltöttem, gügyögésről olyan szintre felfejlődött a némettudásom, hogy lassanként elhagytuk az angolt és évek óta gond nélkül németül beszélünk egymással."

"Azért ha veszekedünk, gyakran van, hogy németül nem jutnak eszembe dolgok és idegességemben angolul ordibálok. És van néhány kifejezés, amit a magyarból átvettünk a németbe, és egymás között mindig használunk (pl. "nem baj!", "figyelj", káromkodások, stb.). Végülis saját nyelvünk lett a két nyelv ötvözetéből, amiben nagyon durván a német a domináns. Kicsit bánom, hogy ha ittmaradnánk és gyerekeink lennének, elég gyatrán tanulnának meg magyarul. De ha ebbe kerül, hogy azzal lehessek, akit szeretek, akkor belefér. Meglátjuk, mi lesz."

Nem számol be különösebb kommunikációs nehézségekről Petra sem. Ő Magyarországon él chilei származású párjával. "Főleg harmadik nyelveken beszélünk, olaszul és angolul, néha ember anyanyelvén spanyolul, magyarul soha" - mondja ő. Petra szerint ritkák az olyan, nyelvtől független, kulturális dolgok, amikkel kapcsolatban gondot jelent, hogy párja nem ismeri őket. "Ha véletlen mégis feljön valami, akkor elmesélem. Minden magyar jelenségnek van chilei megfelelője, a Rózsa Gyurinak és Zámbó Jimmynek is. Nem kell sok a megértéshez." És ha lesznek gyerekek, milyen nyelven fognak beszélni? "Remélhetőleg mind a négy fentin. Ezért jobb is, ha nem lesznek, mert kétoldali embertelen elvárásoknak kellene megfelelniük."