"Kedves Tamásné! Köszönettel vettük legutóbbi megrendelését..." - így levelezget anyukámmal egy csomagküldő szolgálat, akik szeretnének annyira modernek lenni, hogy a keresztnevükön szólítják meg ügyfeleiket. Sajnos azonban anyukám még egy nemmodern korszakban ment férjhez, amikor sok nő semmit nem hagyott meg a saját nevéből az esküvő után. Így a csomagküldő szolgálat hiába próbálkozik, ha egyszer csak annyit tudnak kliensükről, hogy a hivatalos neve mondjuk Tóth Tamásné, mert ebből a keresztnév nem derül ki.
A szüleim házasságkötése óta persze hatalmasat változott a világ, és itt nemcsak a közvetlenkedő csomagküldő szolgálatok elszaporodására gondolok. Ma már szinte kínosnak számítanak a Kovács Tamásné-szerű nevek, meg úgy általában az egész "-né" ügy mintha ciki lenne. Sőt, a családjogi törvény 2004. óta már azt is lehetővé teszi, hogy a férj vegye fel a feleség családnevét (természetesen "-né"-zés nélkül). Ilyenről az életből még nem nagyon hallottam, egyre több a példa viszont arra, hogy az ifjú pár a nő és a férfi családneveiből új vezetéknevet kombinál magának. Ezt aztán vagy csak a feleség veszi fel (így lett például Hajdú Péter neje Hajdú-Sarka Kata, a képen Tornóczky Anita tanú látható), vagy néhány esetben a férj is felveszi, hogy a házasfeleknek közös - dupla - családnevük legyen.
Az új névválasztási szokások mögött meghúzódó elgondolással könnyű egyetérteni: persze, hogy ez is tükrözze, hogy a két fél egyenlő és mindenünk közös. Viszont én egyelőre csak a spanyolajkúaknál szoktam meg a dupla neveket, mint pl. Gabriel García Márquez (a dupla keresztneveket meg még a franciáknál se, de most nem ez a téma). Az én - talán ódivatot kedvelő - fülemnek egyelőre még mindig jobban hangzik a Tóthné Kovács Katalin, mint a Tóth Kovács Katalin.
Ráadásul a névsokszorozásnak valahol úgyis gátat kell szabni, különben a kétnevű gyerekektől már négynevű unokák születnének, így végső soron a feleség családneve a valóságban egy idő után mindenképpen ki fog kopni a családból. A gátat a törvény a kettőnél állapítja meg, azaz két vezetéknévnél többje senkinek sem lehet. Aki tehát egyedülállóként már dupla családnevű volt, az a kettőből a házasságkötéskor csak az egyiket dobhatja be a közösbe, úgymond.
Ha egyébként a fenti példánál maradva Tóth Tamás és Kovács Katalin házasodnak össze, akkor a feleségnek a szavazódobozban foglalt nevek közül kell választania magának, ezeket a lehetőségeket biztosítja ugyanis a törvény (a Tóthné Tóth nem elírás, eszerint valamiért ilyen is van). Kíváncsian várjuk, olvasóink melyik verziót találják a legszimpatikusabbnak.