Külön címkénk is van arról, hogy a férfiakat a szexen kívül mennyire nem érdekli semmi más, de azért egy kicsit körülnézve azt látja az ember, hogy rengeteg ellenpélda is akad - bizonyos kor fölött különösen. Miért gondolják mégis annyiszor a nők, hogy a pasikat kizárólag a szex utáni vágy hajtja? Az ember azt gondolná, hogy a korábbi csalódások mondatják ezt a nőkkel, de a Psychology Today oldalán van egy cikk, ami némiképp másként érvel. Eszerint a férfiak és a nők bizonyos előítéletekkel közelítenek egymáshoz, ami megakadályozza, hogy pontosan felmérjék, hogy a másik mit vár egy kezdődő kapcsolattól.
A pszichológusok által végzett kísérletek azt állapították meg, hogy a nők általában alábecsülik, hogy potenciális partnerük mennyire hajlandó állandó kapcsolatot létesíteni velük. A valóságban a férfiak erre sokkal inkább készek, mint amennyire azt a nők - a fenti előítélettel a fejükben - gondolnák. Azért persze a férfiak sem gondolatolvasók: ők ezzel szemben azt szokták túlbecsülni, hogy a nők mennyire érdeklődnek irántuk szexuálisan. A tanulmány darwinista magyarázatot ad ezekre az előítéletekre.
Eszerint a férfiakkal szemben szkeptikus nőknek mindig is jobbak voltak az esélyeik a túlélésre és az utódok felnevelésére, mint azoknak, akik beleegyeztek a szexbe, aztán ottmaradtak egyedül, poronttyal a nyakukon. A teherbe ejtett, de visszautasított nőkkel a természet (és a közösség) csúnyán elbánt, míg a férfiaknak sosem kellett attól tartaniuk, hogy különösebb negatív következményei lesznek annak, ha bepróbálkoznak valakinél, de az illető otthagyja őket. Ezért kellett a nőknek roppant elővigyázatosaknak lenniük, miközben a férfiak közül éppen azok voltak előnyben, akik nem szalasztottak el egy lehetőséget sem a párzásra. A férfiaknak tehát éppen az használt, ha valamennyi nőről azt feltételezték, hogy égnek a vágytól, hogy ágyba bújjon velük. És valljuk be: lehet, hogy a természetes szelekció már rég nem működik, de azért a nők manapság is az önbizalomtól fűtött férfiakat találják vonzónak.