A tegnap estét egy 4 és 7 fő között ingadozó létszámú társasággal - haverok plusz egy vizsla - töltöttem a Szigeten. Amint az lenni szokott, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy két megdöbbentően jó kiállású franciával beszélgetünk. Nem tudom, hogy ez a lényegretörő hozzáállás általában is jellemző-e a franciákra, mindenesetre az egyik már a hellót is úgy mondta, hogy abból az egyik lánynak a társaságból - legyen a neve Heni - azonnal egyértelmű legyen, hogy konkrétan miért csatlakoztak ők egyszer csak hozzánk.
Azonnal be is indult az a flörtölős-viccelődős beszélgetés, amit az ember egyedülálló korában annyira izgatónak és izgalmasnak talál. Viszont ha már kapcsolatban van valaki, akkor izgalmak nélkül csak szimplán szórakoztató egy ilyen flört. Heninek is szemlátomást tetszett a srác, és jól esett neki, hogy így odajöttek hozzá, de mégis csak annyi szórakozást engedélyezett magának, hogy már a második mondatába beleszőtte, hogy a barátja éppen külföldön van munkaügyben. Nem túl meglepő módon a franciák még vicceltek egyet-kettőt, majd hamarosan kámforrá váltak.
Vajon ha valakit egyedülállónak néznek, pedig nem az, akkor muszáj rögtön azonnal eloszlatni a félreértést? Eszerint a randiettikettel kapcsolatos tanácsokat osztogató oldal szerint igen: "sose tettesd magad szinglinek, ha nem vagy az". Nyilván egy komolyabb szituációban nem túl etikus megvezetni bárkit is, aki érdeklődést mutat irántunk, és ami még fontosabb, saját partnerünk sem örülne valószínűleg különösebben, ha tudná, hogy távollétében flörtölgetünk. De azért egy hellóra gyakorlatilag azzal válaszolni, hogy "van barátom" - ráadásul a Szigeten... Kedves olvasó, ön mennyi szórakozást engedélyezett volna magának Heni helyében ebben a szituációban?