Nyilván mindenki találkozott már olyan férfival, aki, ha nővel van dolga, hebeg-habog, felborítja a poharat, rövideket válaszol és a lehető leghamarabb távozik. A dolgot akár nőfóbiának is nevezhetnénk, igaz, az ilyen férfiak elvileg vágynak a női társaságra, csak valamiért mégis képtelenek kapcsolatot létesíteni. Évekig őrülten szerelmesek lehetnek valakibe, anélkül, hogy valaha is beszélni mertek volna az illetővel. Legtöbbjük természetesen szűz.
A dolog azért a 22-es csapdája az ebben szenvedő férfiaknak, mert amíg a nőkben vonzó lehet a szendeség, addig egy férfiban kifejezetten romantikagyilkos vonásnak számít a félénkség. Van, akinek már az túl sok, ha egy pasi csókolózás előtt engedélyt kér. Hogy ez a félszegség mennyire taszítja a nőket, azzal a nőfóbiás férfiak is tisztában vannak, és ettől persze még idegesebbek azokban a bizonyos szituációkban. Ráadásul, amint az a szindrómának szentelt egyik legnagyobb website, a love-shy.com fórumából is kiderül, a legtöbb félénk férfiról nagyon hamar "megérzik" a többiek, hogy félénkek, azaz ennélfogva nyilván szűzek.
Az itt posztolók szerint a ruházatból, a modorból, viselkedésmódból, testbeszédből, kommunikációs nehézségből egy nem romantikus szituációban is könnyen hamar leszűrhető, hogy az illető nőfóbiás, így aztán még kisebb az esélye, hogy a félszeg pasik egyáltalán eljuthatnak egy randiig (amit egyébként úgyis végigrettegnének). Igazi megoldás a szokásos tanácsadókönyvtől csoportgyűlésig terjedő körön túl, úgy tűnik, nincs: egyszerűen meg kell változni valahogy, és tudnia kell az embernek legyőznie önmagát. Persze ha olvasóinknak vannak tippjei, azokat ebben a posztban szívesen látjuk. Mit tegyenek a férfiak, hogy legyőzzék a félénkséget? És hogyan viselkedjenek a nők az ilyen félszeg férfiakkal? (A fotóillusztráció a 40 éves szűz című filmből való.)