Hétvége, szülinapi kertiparti, grillezés, kb. 30 vendég. Egyszer csak megérkezik Barbara és Tamás. Rögtön meg is kérdezzük, hogy hol marad Kristóf, Barbara barátja. Mint kiderül, Kristófnak egy legénybúcsúra kellett mennie, ezért nem tudott eljönni a szülinapra. Barbarával hosszasan beszélgetünk, és azt ecseteli nekem őrült lelkesedéssel, hogy mi mindent vásárolt össze Kristófnak, akinek szintén közeleg már a születésnapja. Többek között egy romantikus hétvége is lesz az ajándékok között.
Barbara és Tamás sok éve ismerik egymást, egy társaságba járnak. Ennek a társaságnak Kristóf azonban nem volt tagja egy évvel ezelőttig, amíg Barbarával össze nem jöttek. Mindenesetre önmagában abban, hogy Barbara Tamással kettesben érkezett, nincs semmi különös. Viszont egyszer csak azon akad meg a szemem, hogy milyen intenzív testbeszéd folyik kettejük között. Egymás térdére csapnak, amikor nevetnek, Barbara Tamás karjára teszi a kezét, amikor beszéd közben egy pillanatra félbe szeretné szakítani, viccesen eltúlzott hálával megsimogatja Tamás arcát, amikor az hoz neki egy tányér grillezett padlizsánt és csirkemellet, stb.
Éjjel tizenegy felé járhat, nemsokára érkezik a születésnapi torta. Ekkor azonban Barbara és Tamás mondják, hogy ők már indulnak, együtt, hiszen Tamás autójával jöttek. Hiába marasztaljuk őket, ne menjenek el elsőként, Barbara is szedi a holmiját és hosszas búcsúzkodásba kezd. Ennek Tamás azzal vet véget, hogy kézenfogva kivontatja a lányt a vendégségből. A sztorinak ezzel van vége, illetve azzal, hogy mindenki egy kicsit kellemetlenül érzi magát. Valaki ki is mondja: reméli, hogy ezek után Tamás és Barbara tényleg lefeküdtek, mert akkor is, ha mégsincs közöttük semmmi, akkor is úgyis mindenki ezt fogja gondolni. Merthogy egy ilyen kézenfogva távozós jelenet a teljes baráti kör előtt felér egy megcsalással. Kristófnak mindenesetre senki nem szólt semmmit.