A Sziget utolsó éjszakáján olyan késő (azaz korán) volt már, hogy csak az alábbi fényképet sikerült készítenem a következő spontán jelenetről. Vagy tíztagú önjelölt zsűri foglalt helyet egy út szélére parkolt teherautóban, papundekliből készült pontozótáblákkal. Ha arrajött egy csaj, a pontozó pasik általában nagy kiabálás közepette megmutatták, hogy 10-es skálán hányas osztályzatot találnak megérdemeltnek.
Az arra sétáló csajok jobb része, amikor észrevette, hogy róla van szó, általában lesunyt fejjel továbbrohant, alig volt, aki megállt volna élvezni a kétes dicsőséget. A zsűri mindenesetre általában 7-8 fölötti osztályzatokat adott, a leminősítéshez szükséges pontszámtáblát a legtöbben szerintem el se készítették. És bár ennek a zsűrinek szinte mindenki tetszett, mégis van abban valami enyhén sértő-megalázó felhang, ha valakit ilyen váratlanul és kéretlenül szembezsűriznek, miközben esze ágában sem volt tetszeni akarni az illuminált fesztiválozóknak.
Másrészről viszont a Szigeten került sor az egészre, ahol ennyi tényleg simán bele kell, hogy férjen. Ráadásul úgyis tudjuk, hogy minden pasi erre gondol, ha meglát egy csajt, tehát ehhez képest már tényleg szinte mellékes, hogy fel is tartják-e a pontszámot mutató táblácskát. És végülis miért lenne megalázó, ha megállapítják rólunk, hogy jól nézünk-e ki vagy sem? Nagyjából a Kockahas blogban is ez folyik, csak fordítva. Kedves olvasó, önnek hogy esne, ha egyszer csak az ellenkező nem tagjaiból összeállt zsűrivel találná szembe magát, akik kéretlenül tízes skálán pontoznák az ön megjelenését?