Már egy ideje aggaszt, hogy a randiblog egyre inkább kezd hasonlítani az Index tech rovatához. Az elmúlt egy hétben például egyszer Facebook-analizáló programról, egyszer társkereső oldalon küldött üzenetekben használt szavakról, egyszer pedig a netes randioldalak specializáltságáról volt szó. És a mai napon megint érkezett egy olyan technológiai vonatkozású hír, amit egyszerűen nem hagyhatunk ki, mert akármilyen borzasztóan is hangzik, nem kizárt, hogy a jövőben valóban a mindennapjaink részévé válik.

Bemutattak ugyanis egy DateCheck nevű alkalmazást, amit az ember az iPhone-jára telepíthet, és amivel azonnal ellenőrizheti, hogy pontosan kivel is ült le randizni. A készítők szerint elég egy név, e-mailcím vagy telefonszám, és ezek alapján máris részletes átvilágítást készít a program potenciális jövendőbelinkről. A dolog - egyelőre - persze csak Amerikában működik, de rögtön megmondja, hogy az illető büntetett előéletű-e, hol lakik, van-e a tulajdonában ingatlan, hol tanult és passzol-e hozzánk a horoszkópja.

A DateCheckről szóló megannyi cikk szerint nemsokára az lesz a rutin, hogy amikor egy csaj először randizik egy pasival, elkéri az illető telefonszámát, aztán rögtön elmegy pisilni. A WC-n (diszkréten, mert a pasi nyilván nem hallott még a DateCheckről, ezért még csak sejteni sem fogja, igazából miért lépett le a ravasz nő) a csaj betáplálja a megszerzett adatokat, és rögtön tudni fogja, hogy visszatérjen-e a vacsoraasztalhoz vagy inkább másszon ki a klotyóablakon és meneküljön, amerre lát.

Ez az ellenőrzősdi ugyebár első körben azért felháborító, mert bepillantást nyújt olyanok magánéletébe, akik elvileg nem engedélyezték ezt. Amire az a válasz, hogy aki elpotyogtatja magáról ezeket az infókat a neten, az ne csodálkozzon, ha utána jön egy program és összegyűjti őket. Ez a XXI. század, az anonimitásért nagy árat kell fizetni.

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mondanak-e bármit is az így összegyűjtött információk. A büntetett előélet esetleg elárul valamit, de kiderül-e bármi érdemi is a többiből? A vagyoni helyzetét nyilván a megjelenése alapján is nagyjából be lehet lőni az ingatlan-nyilvántartás feltúrása nélkül is, hogy mennyire iskolázott, pár mondat után szintén. Lehet, hogy veszélyes, ha olyannal ülünk le egy kávéra, akit már ítéltek el szexuális erőszakért, de valószínűleg ugyanolyan veszélyes, ha azt képzeljük, hogy valakiről már mindent tudunk, csak azért, mert a DateCheck rákeresett és nem talált semmit.

Bizony, rémálommá válhat, ha a rossz emberrel ülünk szemben egy randin, de a nekünk mesélő olvasók közül - szerencsére - egyik sem került különösebb veszélybe. Viszont gazdagodott egy tapasztalattal, plusz egy jó sztorival. És egyáltalán: el lehet úgy kezdeni egy kapcsolatot, hogy kiindulási alapként még azt sem hisszük el, hogy az illető az igazi lakcímét adta meg nekünk?

Elismerem, sosem voltam néhány évnél hosszabb ideig folyamatosan egyedülálló, ezért nem ismerem, milyen az, amikor esztendők múlnak el, és valamennyi randi csak komolytalan időpocsékolásnak tűnik, anélkül, hogy a fény egyszer is felvillant volna az alagút végén. De a szingliségben szerintem az egyik legjobb a kaland. Amikor az ember kockáztat, és elindul az ismeretlen ösvényen, csak azért, mert a szíve éppen arra húzza. Valamilyen szinten ez mindig veszélyes lesz, és ha valaki egy DateCheckkel pont ezt a kockáztatást próbálja meg megszüntetni, az csak saját egyedülállóságát fogja még szürkébbé és még unalmasabbá tenni.

Se bizalom, se kaland - vajon ilyenek lesznek a kapcsolatok az internet korszakában?