Volt pár hónappal ezelőtt egy posztunk arról, hogy mit tegyen az ember szakítás után. Az ebben szereplő tippek között szerencsére nem szerepelt az, hogy "állj bosszút azon a szemét exen". Ez azért szerencse, mert a Psychology Today cikke szerint a bosszúállásnak rengeteg negatív következménye van, méghozzá nem (csak) a revans szenvedő alanyára nézve. A szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a bosszúállással az ember igazából nem könnyebbül meg, hiába gondolja úgy, hogy most igazságot szolgáltatott. Sőt, aki nem bocsát meg annak, aki megbántotta, az a kutatók szerint csak még több stresszt okoz saját magának. Ennek az egészségre káros következményei is lehetnek, például szív- és vérnyomás-problémák vagy akár rák.
Ezek után a cikk mindenféle tanácsokat ad arra nézve, hogyan jöjjünk ki megerősödve a szakításból bosszúállás nélkül. Először is lássuk be, hogy biztos mi is elrontottunk valamit, és hogy ahelyett, hogy a múltban elszenvedett sérelmeken kérődznénk, inkább javuljunk meg és változtassunk magunkon. Ne az áldozat szerepét játsszuk, hanem épüljünk, szépüljünk, nyissunk új utakat és induljunk el rajtuk. Ami persze mind segít, hogy az ember kikeveredjen a kátyúból, de ez még sajnos nem sokat változtat azon, hogy maga a megbocsátás egyszerűen nem elhatározás kérdése.
Azt elhatározhatom, hogy ezentúl eljárok sportolni és elkezdek diétázni. Azt is, hogy egy bizonyos hibára egy következő partnernek nem fogok okot/alkalmat adni. Azt is meg lehet fogadni, hogy nem állok bosszút azon, aki megbántott. De ha akarattal utasítom magam, hogy bosszúvágyamat tettekben ne éljem ki, akkor ez vajon azt jelenti-e, hogy egyben meg is bocsátottam? Egy kicsit sántító példa: az a dohányos, aki egy hétig megállja, hogy ne cigarettázzon, az még nem szokott le. Az menekült meg a függőségből, aki már nem vágyik és nem is gondol rá. Egy szakítás után a továbblépés érdekében sok mindent lehet tenni. De a legfontosabbat, a bosszúvágy elmúlását, a megbocsátást vajon lehet-e bárhogy is sürgetni?