Süllyed a Titanic. Rose-nak végre találtak helyet egy mentőcsónakban, de Jack a fedélzeten maradt és biztos pusztulás vár rá, amikor a hajó majd alámerül. A szerelmesek utolsó pillantást vetnek egymásra, amint a mentőcsónakot engedik lefelé a vízre. Egyikük sorsa a túlélés lesz, a másiké a halál. De egyszer csak Rose kiveti magát a csónakból és visszaugrik a Titanicra. Mert jobb szerelmünk oldalán egy süllyedő hajón szembenézni a halállal, mint a biztos túlélést választani, de nélküle.

Nyálas hollywoodi filmek üzenetét idézi az a tétel, miszerint a szerelem legyőzi a halált, de úgy tűnik, erre tudományos bizonyítékot is találtak. Vagy legalábbis arra, hogy aki szerelmes, az nem fél a haláltól. A Psychology Today cikke abból indul ki, hogy az a tudat, hogy meg fogunk halni, mindannyiunkat nyomaszt, és az ebből fakadó szorongást az ember az élet során többféleképpen próbálja meg oldani. Ide tartozik az öregedéssel folytatott szélmalomharc, vagy hogy még egy hollywoodi terméket idézzünk, a Fame című musical szerint a hírnévre is azért vágyik az ember, mert így legalább tudja, hogy ha ő meg is hal, hírneve tovább fog élni.

A héten korábban már volt róla nálunk szó, hogy egy kapcsolaton belül a legalapvetőbb dolog, hogy a szerelmesek közös utódra vágynak. Valahol ez a vágy is abból ered, hogy ezzel génjeink, illetve családunk túlélését szeretnénk biztosítani, ha már mi magunk nem is élhetünk örökké. Ez máris egy módja annak, hogy a haláltól való félelmünket szeretettel-szerelemmel oldjuk. Lehet, hogy mi egyszer meghalunk, de a történetnek attól még nem lesz vége.

Bizonyos Florian, Mikulincer és Hirscherberger azt találták, hogy a szeretet valóban oldja a halálfélelmet. Kísérletekkel igazolták, hogy ha valakinek veszélybe kerül a kapcsolata, többet gondol a halálra. A másik oldalról pedig az is bizonyítást nyert, hogy ha a halál kerül szóba, az ember ösztönös reakciója az, hogy megpróbálja megerősíteni párkapcsolatát. Az ember a halál elől a szerelembe menekül. Mindez arra utal, hogy a szerelemre ösztönösen úgy tekintünk, mintha az megvédene a haláltól. Vagy ha a haláltól nem is, de a magánytól jó eséllyel igen, akkor is, ha idősek vagy betegek leszünk.

Idekívánkozik még, hogy ennek megfelelően sokan önmagára a szerelemre is mintegy csodaként tekintenek, még akkor is, ha ennek semmi racionális alapja nincs. Rengetegen hisznek abban, hogy a személy, akibe szerelmesek, nemcsak egy a sok potenciális partner közül, hanem egy olyan társ, akit a sors vagy a gondviselés rendelt melléjük. Mások szerint a szerelem örök és valóban legyőzi a halált. Ön tud hinni ilyesmiben?