Pasinak adja ki magát, csajokra vadászik a leszbikus társkereső

2009.10.27. 16:19

Amikor Aminával beszélgettem mindenféle dolgokról, sokáig fel sem tűnt, hogy amikor a párjáról csacsogott, nem használta a pasim, fiúm, faszim stb. kifejezéseket, egyszerűen csak páromnak, kicsimnek becézte a partnerét - ami a későbbiekben is csak azért ütötte meg a fülem, mert irtó cikinek tartom, ha valaki így emlegeti a pasiját. A bizalmát valószínűleg akkor nyertem el, amikor egy borfesztivál után minden harag nélkül, mosolyogva törölgettem le a cipőmről a hányását, mert pár perc múlva az is kibukott belőle, hogy leszbikus. És akkor azt hittem, értek mindent, de a történetnek itt nem volt vége. Vagyis kiderült, Amina mégsem az a tipikus leszbikus, mert ő azt az embert szerette, akit az interneten megismert, és aki férfinak adta ki magát, de kiderült, hogy nő. Kicsit sem néztem hülyének. Aztán mesélni kezdett, nem kicsit, sokat.

internet

"Írd meg, - mondta nekem-, hogy vigyázzon mindenki az online társkeresőkkel, és tedd azt is hozzá, hogy ne tartsanak engem egy buta libának, hogy bedőltem, mert nem vagyok az. Olyan vagyok, mint a legtöbb nő: ha szeretünk, vakon szeretünk. A történet lassan négy éve játszódott. Basszus, hogy repül az idő! – nevetett, és bevallotta, abban az időben már ötödik éve regisztrálva volt a társkeresőn. „Kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy ilyen oldal. Kik, és hogyan keresnek párt maguknak a neten keresztül. Ez akkor még kuriózumnak számított. Volt pasim szinte végig, amíg fent voltam. Ami miatt olyan sokáig maradtam, az a kialakult társaság volt. A csetelésekből, levelezésekből személyes találkák, bulik lettek, egy baráti társaság, ahol törzsgárda-tag voltam.

Ő is évek óta fent volt, de rengeteg álnévvel és álképpel. Amikor épp összeakadtunk, Péter néven futott, nyilas jeggyel, és elég jóképű fotóval. Beköszönt a csetre, és mivel ismeretlen volt, lecsekkoltam, majd beszóltam. Ez kelthette fel az érdeklődését, mert végre valami kis tüzes menyecskével találkozott, aki nem alélt el egyből a képeitől és a csodálatos bemutatkozásától. Nem levelezni kezdtünk, hanem egyből msn-elni. De szinte azonnal függő lettem, olyan szövege volt. Napi több órát, éjszakákba nyúlóan beszélgettünk online, és az első perctől azt éreztem, valami varázslat történt és megtaláltam a másik felemet. Tudom, ez nagyon nyálasan hangzik.

Ugye, mivel lány volt, és mivel évek tapasztalata volt mögötte az átverés terén, pontosan tudta, mitől döglik a légy, mivel kell kábítania. Magázott (!), ami az elején teljesen bezsongatott, és úriemberként viselkedett. Úgyhogy az első naptól kezdve tényleg fél napokat töltöttünk a net előtt. Első dolog volt bekapcsolni az msn-t, és tőle mentem az ágyba is. Szépen megnyíltunk egymásnak, mélyült az intenzitás. Már pár nap után totál odáig voltam érte, ő pedig jól tudta, hogyan lehet ezt egyre csak fokozni.

leszbik

Első sms és hívás 2005. 07. 27-én történt, erre pontosan emlékszem, mert annyiszor visszaolvastam az sms-eit. Osztrák számról jött, mert akkor épp Bécsben élt még. Első hangnál bevillant, „úristen, ez nő! Vagy legalábbis kiherélt a hangja”. Na de, valamijének tökéletlennek kellett lennie. Amúgy utólag már láttam, hogy úgy mélyítette a hangját, hogy halkan, szinte suttogva beszélt, és egyébként is altos hangja volt. Egyáltalán nem sejtettem, hogy átverés áldozata lehetek, az a jól kidolgozott háttértörténetei és a zseniálisan hamisított fotói (családi is!) voltak, amiket küldözgetett. A levelei és a beszélgetései is elbűvölőek voltak, intelligensnek és műveltnek hitte tőlük az ember. Barokkos körmondatokban fogalmazott, de pontosan úgy, ahogyan egy romantikát kedvelő nő elképzeli, hogy egy szerelmes férfi szól hozzá. Elvakult voltam, hinni akartam, hogy megfogtam az isten lábát: jóképű, idősebb, intelligens, jól keres, okos, udvarias.

Aztán hazajött vakációzni, elromlott a hangulata, mert a családjával nem volt felhőtlen a kapcsolata. És jött augusztus 14. vasárnap. Akkor már öngyilkossági szándékai voltak, amiket nem tudtam belőle kiirtani. Mivel eléggé beparáztam, fogtam magam, és egy hajnali vonattal leutaztam szülővárosába, anélkül, hogy tudott volna róla. Azzal, hogy addig el nem megyek onnan, míg nem beszéltem vele szemtől szembe. Ki volt kapcsolva a telefonja, próbáltam hívni, írogattam neki sms-eket. Egész délelőtt a városban kóboroltam, várva, hogy felébredjen, és megkapja az üzeneteket. Amikor ez megtörtént, órákat átbeszéltünk, de még akkor sem tudtam meggyőzni, hogy jöjjön le és beszéljünk. Már mindent gondoltam, hogy felőlem lehet ronda is, mert első körben arra gondoltam, azért nem akarja magát megmutatni, mert hazudott a képeivel, és egy csúnyaság. De a belsőjét szerettem, gondoltam, megbirkózom a külsejével is. Aztán felültem a Pestre tartó vonatra délután. Végig sms-eztük az utat, majd a Keletinél jött a mindent bevalló üzenet, hogy ki is ő valójában, és nem akar tovább becsapni, sem fájdalmat okozni. Hazaérve csekolltam a valódi adatlapját, és megláttam, ki csinálta mindezt. De mivel felelősséget éreztem iránta, és a sokk hatása inkább feltüzelt, egész este beszéltettem, csak hogy ne csináljon butaságot. Elvileg aznap éjjel megpróbálta megölni magát, ami nem járt sikerrel. Erről sosem fogom megtudni az igazságot.

Meghívtam a hétvégére, aug. 20-a közeledett, mert meg akartam ismerni, ki is valójában, aki miatt az elmúlt hónapot ilyen felfokozott hangulatban éltem. És valamiért igent mondott. Amikor megláttam, és eltöltöttük azt a pár napot, úgy gondoltam, adok egy esélyt neki. Mert szerettem. Az embert, nem a férfit. Tudtam, hogy őrültség, de meg kellett próbálnom, mi van, ha az sem baj, ha ő lány. Aztán szeretett, szakított, orromnál fogva vezetett, én pedig kicsit belehaltam az egészbe."

Amina azóta is folyamatosan belebotlik különböző társkeresőkön volt csaja adatlapjába, aki persze még mindig pasiként vadászik áldozataira. "Kiderül, hogy utánam is átvágott pár csajt. Volt, akit nem csak lelkileg, hanem anyagilag is. Abból a szórásból szerencsére kimaradtam. Egyszerre több vasat tart a tűzben, mindig az aktuális érdekei vezetik, kiből milyen kapcsolatokat, vagy bármi mást tud kicsikarni."