A Nintendo DS-re egy új játékot jelentettek meg idén ősszel japánban, a neve Love Plus. A játék bemutató videója alább látható, amiből viszonylag jól el lehet képzelni, hogy néz ki belülről ez a játék, amelyben a férfiak randizgatni kezdhetnek saját Gameboyukkkal. Az alapötlet nem sokban különbözik a tamagocsitól, csak az a különbség, hogy itt nem egy háziállatot kell nevelgetni, hanem ki kell választani a lehetséges csajokból egyet, udvarolni kell neki, aztán amikor beleegyezik, járni kell vele és szerelmesnek kell maradni.
Az újdonság annyi a dologban, hogy ezen a kütyün hangszóró, mikrofon és érintőképernyő is van, azaz a virtuális bartánő beszélni is tud, válaszolni is lehet neki és fogdosni is lehet. Lehet? Egyenesen kell! A játék szerint ugyanis ezek az ideálisan szende csajok, akikbe a férfiak a legkönnyebben szeretnek bele, attól olyan életszerűek, hogy folyamatos törődést igényelnek. A Love Plus azon alapszik, hogy a nők azt szeretnék, hogy gondoskodjanak róluk, és akkor érzik úgy, hogy gondoskodnak róluk, ha a férfi időnként megfogja a kezüket, ad egy puszit vagy azt elismételgeti, hogy szeretlek.
Egy belelkesült felhasználó ebben az interjúban meséli azt a kínos esetet, amikor éppen repülőn utazott, és virtuális barátnője váratlanul azzal a kéréssel állt elő, hogy a játékos suttogja bele a készülék mikrofonjába százszor, hogy "szeretlek". A kézfogást meg a puszit az érintőképernyőn keresztül kell teljesíteni, de nem feltétlenül kézzel/szájjal, hanem lehet a készülékhez mellékelt pici tollal is. Hogy a nők tényleg ilyenek-e az életben, azt majd önök fogják megmondani a kommentekben, de az már biztosnak tűnik, hogy a (japán) férfiaknak belső szükséglete, hogy ilyen követeléseket kelljen teljesíteniük. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a játék óriási siker, és japán nők hada panaszkodik arra, hogy férjük kevesebbet foglalkozik velük, mint Love Plusszos barátnőjével.