Kormányprogramoktól kezdve filmsikerekig rengeteg minden indul ki abból, hogy a házasság jó, az egyedüllét meg rossz. Két amerikai szociológus, Laurie Essig és Lynn Owens szerint ez ma már csak mítosz, és a Chronicle of Higher Education című lapban közzétett tanulmányukban meg is mondják, hogy miért. (Az eredeti szöveg itt is olvasható egyébként.)

Először is a házasság, ahogy azt ma ismerjük, nem is olyan ősi dolog, mint gondolnánk. Alig több mint száz-százötven éve annak, hogy az úgynevezett szerelmi házasságok úgymond divatba jöttek a nyugati világban. Addig a feleségválasztás egy kemény üzleti döntés volt, és az összeboronálandók anyagi érdekeit volt hivatott előmozdítani.

Senki nem várta el házastársától, hogy ezen kívül még szexuálisan, intellektuálisan és ki tudja, hányféleképpen is kielégítse minden igényét. Csakhogy az azóta eltelt időben az emberek várható élettartama jóval megnyúlt, így manapság a holtomiglan-holtodiglan jóval hosszabb időt jelent, mint akkor. Nehezebb is végigcsinálni.

A kutatók ellenőrizték továbbá azokat a korábbi vizsgálatokat, amik azt mutatták ki, hogy a házasságban élők jobb egészségnek örvendenek, mint az egyedülállók. Szerintük ezek az adatok úgy jöttek ki minden eddigi kutatásnál, hogy egy kalap alá vették a meg sem házasodottakat az elváltakkal. Utóbbiak valóban rosszabb állapotban vannak, mint a házasok, de a szinglik állítólag ugyanolyan jó egészségnek örvendenek, mint a családosok. Tehát mégsem az egyedüllét tesz rosszat, hanem egy tönkrement házasság.

Nem lehet hinni a legújabb fejlemények szerint azoknak a kutatásoknak sem, amik az egyedül élők társadalmi elszigeteltségének káros hatásait mutatják be. A szociológusok szerint ugyanis éppen a házasságban, és főként gyerekkel élők élnek minimális társasági életet. Ők vannak jobban elszigetelve, hiszen az estéket mindig egymással töltik, míg az egyedülállók többet járnak el otthonról, több embert ismernek, több barátra, kapcsolatra van idejük.

A tanulmány azzal érvel, hogy nem véletlen, hogy egyre több a válás és egyre kevesebben kötnek házasságot. Hiába a romantikus hollywoodi filmek és a házasokat támogató kormányprogramok, az emberek többsége már belátta, vagy saját bőrén megtapasztalta, hogy a házasság nem jó. 1960-ban az USA népességének kétharmada élt házasságban, ma már csak éppen, hogy a fele. A házasok közül ráadásul a közvéleménykutatásokban egyre kevesebben minősítik saját házasságukat "nagyon boldognak".

Ezek szerint a házasság felett eljárt az idő, és badarság azt továbbra is mint mindenáron követendő példát az emberek elé állítani. De hogy akkor mi legyen helyette, főleg azok számára, akik esetleg gyereket szeretnének, arról - egyelőre - nem szól a fáma.