A következő listát a Marie Claire kapcsolati szakértője állította össze és tette közzé itt. A szerelem hét típusáról van szó benne, és a felosztás aszerint válogat, hogy ki miért szeret bele imádata tárgyába. Persze mindegyik változathoz a szerző odailleszti, hogy előfordulhat, hogy ez az érzelem nem is szerelem, csak aki érzi, az gondolja annak. Nézzük mindenesetre a hét típust.
Az első kettő a reménykedő és a megváltó szerelem. Az elsőnél a szerelmes felet az veszi le a lábáról, hogy abban reménykedik, hogy imádata tárgya majd megváltoztatja az életét. Pl. imponálhat valakiben az, hogy külföldi, és tudom, hogy ha összekötöm vele az életemet, én is abban az országban élhetek majd. A megváltó szerelem ennek egy extrémebb verziója. Ez alatt a szerző azt érti, hogy úgy érezzük, hogy az életünk a másik szeretete által nyer csak értelmet, azaz ő változtatja egész létünket értelmetlen időpocsékolásból értékes, szent dologgá.
A harmadik típus, a megváltó-komplexusos szerelem az előző kettőnek az ellentéte. Itt nem arról van szó, hogy a szerelem minket fog megváltoztatni, hanem éppen ellenkezőleg, mi szeretnénk imádatunk tárgyát megváltoztatni. Megmenteni, magunkhoz felemelni, megóvni, jobb életet adni neki, stb.
A negyedik és ötödik típus szintén egy ellentétpár: az öngyűlölő és a nárcisztikus szerelem. Az öngyűlölők olyan személybe lesznek szerelmesek, akik tényleg olyan rosszul bánnak a beléjük szerelmes személybe, ahogy azt az illető magához méltónak tartja. Az öngyűlölők tehát azt keresik párjukban, hogy ő is ugyanannyira gyűlölje őket, mint saját maguk. Ezzel szemben aki nárcisztikus módon éli meg a szerelmet, az nem utálja, hanem szereti saját magát. A másikat pedig annyiban tudja szeretni, amennyiben felfedezi benne saját maga szeretett tulajdonságait.
A hatodik, a praktikus szerelem ehhez valamelyest hasonlít. Ebben a felállásban a két személy rájön, hogy remekül tudják egymást kölcsönösen segíteni céljaik elérésében, így aztán mi sem kézenfekvőbb, mint hogy összekötik életüket.
A hetedik pedig az ellentétes szerelem, azaz az ellentétek vonzzák egymást alapelve. Amikor a másikban éppen azt szeretjük, hogy annyira különbözik tőlünk. Izgalmasnak találjuk az egzotikumot, azt az idegen, meghódítandó világot, amit a másik jelent a számunkra.
A posztnak itt akár vége is lehetne, de valamiért nagyon olyan érzésem van, hogy nem lesz sok olyan olvasónk, aki arról számol majd be, hogy a hét kategória olvasása közben az egyiknél felkiáltott, hogy "igen, én pontosan ez vagyok!" Mert bármilyen frappánsnak és jól kigondoltnak tűnik a felsorolás (ami egyébként a szerző szerint sem teljes), én speciel saját magamra egyik pontot sem tartom telitalálatnak. Eleve azt sem tartom túl jó ötletnek, hogy a szerelmet motiváció alapján próbálják meg kategorizálni. Van, amit szeretek a szerelmemben, de ezek közül - szerintem - egyik sem közvetlen kiváltó oka a szerelemnek. Primitív példa: szeretem benne, hogy kék szemű, de nem azért szeretem, mert kék szemű.
Mindez persze nem zárja ki, hogy más ne ismerne-e magára a fenti típusokban, ezért kérem, cáfoljanak rám még egyszer, és jelöljék be a szavazógépen, ha valamelyik kategóriát sajátjuknak érzik!