A csordaszellem miatt hajtanak jobban a nők a házas férfiakra

2010.01.23. 18:25

Vajon miért van, hogy néhány pasira egyszerűen tapadnak a nők, míg más férfiak akármit csinálnak, alig bírnak összeszedni egyet is? Nyilván az elsődleges ok az, hogy akikre tapadnak a nők, azok szebbek, okosabbak, gazdagabbak, stb. De a Psychology Todayben nemrég megjelent esszé azt sejteti, hogy ezt az effektust erősíti a nőket vezérlő csordaszellem is.

Végeztek ugyanis egy kísérletet, amelyben nőknek férfiak képeit kellett értékelni az alapján, hogy mennyire találják az illetőt vonzónak. A fotókon fel volt tüntetve az adott úr családi állapota is, de míg az egyik csoportnak a férfiak egy részét agglegényekként mutatták be, addig a többiek számára ugyanazokat a pasikat családapaként prezentálták. Az derült ki, hogy ugyanazt a férfit vonzóbbnak értékelik a nők, ha már házas, azonban rendre lepontozzák, ha azt gondolják róla, hogy agglegény.

Egy hasonló kísérletben szintén férfiak képeit mutatták meg értékeléssel megbízott nők csoportjainak, de itt nem felirat kíséretében, hanem a férfiak hol egyedül, hol egy csajjal az oldalukon szerepeltek a fotókon. Ugyanazokra a pasikra jobb pontszámok érkeztek, ha a képen ott volt mellettük egy nő. Egy harmadik kísérlet mindezt azzal árnyalta, hogy a fotón szereplő nő hol a férfira nézett, hol nem, és hol mosolygott, hol nem. A vonzóságot elemző tesztcsoport rendre azokat a férfiakat hozta ki legkívánatosabbaknak, akikre a mellette szereplő nő mosolyogva nézett. Azaz azokhoz vonzódtak a kísérleti alanyok, akiről az sugárzott, hogy egy másik nőnek is bejönnek.

A jelenséget nevezhetjük csordaszellemnek is, vagy kicsit szebb kifejezéssel döntésutánzásnak. A kísérletek alapján felálló elmélet szerint a hajadon nők a férfiak között azt keresik, aki a legjobb férj lenne és a legjobb génállományt biztosíthatná a születendő gyermekeknek. Ezeket a tulajdonságokat azonban nem feltétlenül lehet azonnal pontosan belőni, így ha a nők látják, hogy az adott férfi egy másik nőnek már bejött, akkor rögtön vonzóbbnak találják az illetőt, akaratlanul is megbízva a másik értékítéletében. Ezért a férjek, vagy legalábbis a tartós kapcsolatban élők iránt sokkal élénkebben vágyakoznak a nők.

A férfiakon kevesebb hasonló kutatást végeztek, de úgy tűnik, őrájuk - a párválasztáskor legalábbis - nem hat a csordaszellem. Egy másik férfi jelenlétét a kiszemelt hölgy körül a többség kifejezetten riasztónak találja. Ráadásul egy férfi nem lehet biztos benne, hogy a nő gyermekének ő-e az apja, ha az adott hölgy körül több hím is legyeskedik, így ez megintcsak kevésbé vonzóvá teszi a férfiak számára a már elkelt nőket. Ez azonban nem sokat számít, tekintettel arra, hogy a nők maguktól is azok körül a férfiak körül kezdenek el rajzani, akinek már van valakije.

Mindez ugyanis azt eredményezi, hogy a nők figyelmét csak néhány férfi fogja lekötni, és a hölgyek, hiába van még néhány rendelkezésre álló agglegény, azután fognak vágyakozni, aki a többi csajnak már bejött. Az elmélet szerint tehát a hoppon maradt férfiaknak nincsenek túl jó esélyeik, hiszen a nők szemében az egyedülállóság kifejezetten taszító tényező, így aztán nem egyszerű az agglegénylét ördögi köréből kitörni. Az alfahímek magukhoz vonzzák valamennyi csajt, a többi, egyedül maradt férfi pedig éppen azért nem fog kelleni a nőknek, mert egyedül maradt.

Hogy aztán az elmélet tényleg érvényesül-e a gyakorlatban, azt már önöknek kell eldönteni.