Egy kutatásban azt vizsgálták, mennyire számít az öltözködés abban, hogy a másik nem számára vonzónak tűnünk-e. Elsőre nyilván mindenki azt vágná rá, hogy nem a ruha teszi az embert, és egy személyiség nem attól vonzó, hogy éppen mit vett fel aznap reggel. Ha a kísérlet ezt a végeredményt hozta volna ki, nem íródott volna meg ez a poszt, de úgy látszik, ezzel az állítással a nők többsége nem igazán ért egyet.
A kísérletben többféleképpen felöltöztetett férfiakat és nőket mutattak az ellenkező nem képviselőinek, akiknek értékelniük kellett a megjelent személyeket. Egészen pontosan arról kellett beszámolniuk az alanyoknak, hogy a bemutatott személlyel elmennének-e egy kávéra, randira, egyéjszakás kalandra, vagy akár összeházasodnának-e az illetővel. Ugyanazokat a személyeket több csoportnak is megmutatták, de három eltérő öltözékben. Egyszer kifejezetten olcsó, szegényes ruhákba felöltöztetve, egyszer átlagosan, egyszer pedig drága öltönyben/ruhában.
A kísérlet bebizonyította, hogy bizonyos esetekben tényleg számít, ki hogyan van felöltözve, ha az ellenkező nem kegyeire pályázik. Bár általában a nők szoktak több pénzt és energiát fordítani külsejükre, éppen ők azok, akiknek nem lenne szükséges különösebben strapálniuk magukat. Ugyanaz a hölgy mindig nagyjából ugyanolyan vonzósági pontszámot kapott a férfiaktól, akárhogy is volt felöltözve. Ezzel szemben a nők teljesen máshogy viszonyultak ugyanahhoz a férfihoz attól függően, hogy az illető ruházatából azt szűrték-e le, hogy az illető alacsony vagy éppen magas társadalmi státuszú. A jól öltözöttek rendre jobban szerepeltek, mint a szegényes külsejűek. A tanulság: a nőknek a ruházat számít, urak, aki hódítani akar, annak érdemes kiöltözni!