Mikor kell mondani, hogy "bocs, de nem vagyok leszbikus"?

2010.02.18. 19:19

A mai poszt nem egy hír vagy elemzés, inkább csak egy sztori - egy mini-sztori. Plusz egy kérdés. A kis történet főszereplője egy huszonéves, jelenleg éppen egyedülálló hölgy, legyen a neve Gabi. Szombat este van, Gabi egy barátnőjével házibuliba ment, ahol szóba elegyednek a házigazda húgával. Ez a bizonyos húg pedig fél óra beszélgetés után egyszer csak Gabi combján felejti a kezét.

A lány nem sokkal később Gabi barátjáról érdeklődik, amire Gabi gyanút fog, és elővigyázatosan azt válaszolja, hogy "most éppen" nincs barátja, mert nemrég szakított. A húg mindenesetre továbbra is meglehetősen egyértelműen nyomul, és bár ki nem mondja, nem sok kétség marad afelől, hogy leszbikus. Amiről Gabi most azt meséli, hogy ugyan meglepte, de végülis jólesett neki, hogy csapta neki a szelet valaki. Még akkor is, ha lány volt az illető. A dologból persze a beszélgetésen kívül semmi nem lett. Ennyi a mini-sztori.

A helyzettel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés, hogy hogyan kell viselkednünk, ha a saját nemünkből udvarol nekünk valaki, azaz egy hetero lánynak egy leszbikus csaj, vagy egy hetero fiúnak egy meleg srác. Gabinak jól esett a dolog, de nem vagyok biztos benne, hogy olvasóink egy része ne érezne fölöttébb kínosnak egy ilyen helyzetet. Föl szabad egy ilyen közeledésen háborodni? Hogyan kell leszerelni azt, aki rossz ajtón kopogtat? Úgy tisztességes, ha az ember nem megy bele a játékba, és a félreértések elkerülése végett az első pillanatban közli, hogy "bocs, de nem vagyok meleg/leszbikus"? Egyáltalán, milyen gyakran szokott előfordulni az ilyesmi?