Nemcsak nekem volt ez a poszt a kedvencem a héten a Randiblogban, hanem a rengeteg pozitív hozzászólásból úgy látszik, önöknek is. Még nagyobb örömünkre szolgál, hogy levélíró olvasóinknak köszönhetően most három rövid magyar történetet is odatehetünk a 75 évig szerelmes brit pár élete mellé. Az alábbi sorok a ko.kola.blog@gmail.com címre érkeztek, ha van kedve, ön is küldje kedvenc történetét!

Tünde: "A tegnapi "Méltó véget ért..." című cikkhez szeretném a saját nagyszüleim történetét hozzáfűzni. Az ő házasságuk "csak" 60 évet tartott. Elég későn ismerkedtek meg, Nagymamám már vénkisasszonynak számított a maga 26 évével, amikor összeházasodtak.

24 óra különbséggel haltak meg, sajnos nem egy kórházban voltak. A 60. házassági évfordulójukon (azt hiszem, ez a gyémántlakodalom) volt a temetésük."

Zsó: "Nagypapám nagyon gazdag családból származott, de miután a nagymamámat elvette, jött a háború és a kommunizmus és mindenüket elvesztették. Született viszont hat gyerekük, de nagypapám évekig börtönben volt az '50-es években. Miután kiengedték, nem sokkal később nagymamámnak balesete volt. Először azt mondták, hogy lebénul, sok-sok évig feküdnie kellett, de nagyon erős volt és szinte csoda, de felgyógyult. Hihetetlen, hogy min mentek keresztül, mégis felnevelték a gyerekeket és együtt maradtak.

Nagypapám nem sokkal azelőtt halt meg, hogy születtem, ezért őt nem ismerhettem, de nagymamám csak pár éve halt meg, és mindig csak szeretettel és tisztelettel beszélt róla. Mindig csak a jókat mesélte, és soha egy szóval nem panaszkodott, hogy nekik milyen nehéz volt, vagy hogy milyen igazságtalanság, hogy a nagypapa ilyen korán meghalt. Néha azt gondolom, hogy belül azért biztos volt benne kétség vagy düh, de sose engedte, hogy ezt érezzük rajta, csak a hála és a szeretet sugárzott belőle, amíg csak ismertem."

Ari: "Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mind a 4 nagyszülőm 80 év feletti életkort élhet meg és ezzel együtt példaértékű házasságot.

Anyai ágon nagyszüleim 62 évig voltak házasok (ez is csak azért ért véget, mert nagymamám 83 éves korában tavaly sajnos meghalt, de nagypapám 87 évesen még él, szerencsére). A háború alatt rengeteg viszontagságon mentek keresztül, nagyon sokszor költöztek és ezerszer nehezebb körülmények között nevelték fel gyerekeiket, mint a mai "fiatalok", mégis mindvégig kitartottak egymás mellett. Ahogy nagypapám az utolsó pillanatig támogatta betegeskedő nagymamámat, azt egyszerűen nem lehet itt most szavakba önteni.

Apai ágon is hasonlóan szép "eredményekről" számolhatok be. Itt mindkét nagyszülőm él még, szintén 80 év felett, és idén februárban ünnepelték 60 házassági évfordulójukat. Külön érdekes, hogy anno februárban volt az esküvő és rá szinte pontosan 9 hónapra született meg apukám....

Tőlük is rengeteg szép emléket és példát kaptunk és kapunk mind a mai napig, és külön nagy szerencse, hogy mindhárom nagyszülő abszolút jól van szellemileg és fizikailag is (már az életkorukhoz képest persze), így nagyon sokat tudnak mesélni a régi időkből vidám történeteket."