Nézzük először a kísérletben szereplő szituációt. Egy hölgy és barátja egy vegyszerekkel dolgozó üzemben vannak. A barát kér egy kávét, ezt a hölgy el is készíti neki, beletesz egy kis cukrot, átnyújtja, és azt az illető megissza. A sztorinak négy verziója van. Az elsőben a hölgy valóban cukrot tesz a kávéba, a másodikban viszont mérget szeretne belerakni, csak tévedésből kerül bele cukor, azaz ebben a két esetben a barát túléli a kávészünetet. A harmadik variációban viszont valóban méreg kerül a kávéba, amitől a barát meg is hal, de ebben az esetben a hölgy azt hiszi, hogy cukrot tett bele. A negyedik verzió pedig az, hogy a hölgy szándékosan és valóban mérget tesz a kávéba édesítő helyett, és sikeresen meg is öli barátját.

A vizsgált morális dilemmára a Massachusetts Institute of Technology agykutatói által nemrég közölt tanulmány szerint mindannyian nagyjából ugyanazt a választ adnánk. A kávét adó hölgy természetesen bűnös, ha szándékosan és sikeresen megmérgezi barátját, azaz a negyedik esetben, és akkor is, ha ezt megkísérli, és csak azért nem sikerül, mert valamit elrontott, azaz a második esetben. Ha nem volt szándéka ölni, és csak tévedésből tesz mérget a kávéba, mint a harmadik esetben, akkor a súlyos következmény ellenére is enyhébb elbírálás alá esik.

Transzkraniális mágneses stimulációval azonban könnyen befolyásolhatóak az agyi folyamatok, amint azt már több korábbi kísérlet is igazolta (lásd például ezt). Csak ki kell tapasztalni, hogy melyik agyterületet besugárzásával pontosan mit is blokkolnak. Úgy tűnik, Massachusettsben megtalálták a morális értékítéletekért felelős központot az agyban, ugyanis akiknél kísérletben a mágneses stimulációval úgymond kikapcsolták ezt a részt az agyban, azok a többségtől eltérő véleményen voltak a fenti kávézós-mérgezős feladvány megítéléséről.

A skrupulusaiktól részben mentesített kísérleti alanyok ugyanis csak a negyedik verziót tekintették elítélendőnek, a szándékos és sikeres ölést. A kezelés hatására azonban megengedővé váltak a második esettel szemben, azt mondván, hogy ha úgyse sikerült a kávéval ölni, akkor nincs is abban semmi rossz, hogy a hölgy azért megpróbálta.

Úgy tűnik, ez a bizonyos agyközpont ahhoz segít hozzá bennünket, hogy mások viselkedését megértsük, és a többiek indítékait ítéletalkotáskor figyelembe tudjuk venni. A mágneses kezelés hatására a kísérletben részt vevők nem foglalkoztak már a helyzetgyakorlat főszereplőjének belső indítékaival, csakis a végső kimenetel alapján hoztak döntést.

Hogy a kísérlet eredményeit lehet-e majd a gyakorlatban alkalmazni, és ha igen, hogyan és mire, arra egyelőre nincs válasz.