Amikor nálunk a családban megbetegedett az egyik, már 90 éves nagymama, világossá vált, hogy nem lehet hagyni, hogy továbbra is egyedül lakjon. Mielőtt bármiféle családon belüli ujjal mutogatás beindult volna, vagy el kellett volna kezdeni keresni egy idősek otthonát, az egyik már felnőtt, férjezett, kétgyerekes unoka felajánlotta, hogy költözzön hozzájuk a nagymama, "amíg újra jobban nem lesz". Másfél évig gondozták, amíg muszáj nem lett kórházba vinni a nagyit, ahol nem sokkal később meg is halt.

Természetesen nem lehet szavakba önteni a hálát, amit ezek után a család összes többi tagja érez az unoka iránt, és talán méginkább a férj irányában, akinek nem is volt vérszerinti rokona az idős, beteg néni, mégis kivette a részét az ápolásból. Mindketten gyönyörűen bántak vele, és egyszer sem hánytorgatták fel velünk többiekkel szemben, hogy ők bezzeg bevállalták az idős nagymamát.

Pedig nyilván nem volt egyszerű a dolguk, sőt, találtam egy tavaly készült kutatást, ami azt mutatja, hogy egy ilyen helyzet könnyen tönkretehet egy házasságot. Náluk szerencsére a jelek szerint ilyenről szó sem volt.

A caring.com című oldal felmérése szerint az idős szülőt-nagyszülőt gondozók 80%-a mondta azt, hogy házasságukat nagyon megterhelte az ellátási kötelezettség. Igaz, a többiek között volt olyan is, aki azt mondta, ahelyett, hogy negatív hatása lett volna a dolognak, inkább csak még jobban összehozta a házasfeleket a közös feladat. Merem remélni, hogy a fent leírt esetben is éppen ez volt a helyzet.

Mivel a gondozás roppant fárasztó és időigényes, egy ilyen helyzetben a pároknak sokkal kevesebb ideje marad egymásra, mint egyébként. Ennek hatására 46% úgy konkretizálta tovább a helyzetet, hogy az idős szülő gondozásra szorultsága negatív hatással volt az őt ellátó pár szerelmi életére, 34% szerint a szexuális életére is. 25% pedig egyenesen azt mondta, hogy válására részben amiatt került sor, hogy egy beteg felmenőt kellett ápolni.

Kíváncsiak lennénk olvasóink tapasztalataira. Önök bevállalnák egy idős rokon ápolását, ha más nem lenne rá hajlandó a családból? Bevállalnák esetleg házastársuk rokonának ápolását is? Akik voltak már ilyen helyzetben, tapasztalták, hogy a gondozás veszélyezteti a kapcsolatot?