Nemrég egy viszonylag távoli rokon esküvőjére voltunk hivatalosak. Az atyafiság annyiban távoli, hogy a vőlegény édesapja és az én egyik szülőm unokatestvérek. Az ifjú pár a meghívóban közölte, hogy mivel már jó ideje egy háztartásban élnek, nászajándékot, köszönik, nem kérnek. Helyette egy bankszámlaszámra lehetett utalni, ha valaki úgy látta jónak.

Nyilván úgy láttuk jónak, mivel a lakodalomba is meg voltunk hívva, de felmerült a kérdés, hogy vajon mennyi egy olyan másodunokatestvér esküvői árfolyama, akivel én ugyan vagy tíz éve nem beszéltem, de a szüleink napi kapcsolatban vannak egymással. A minimumösszeg nyilván a vacsora körülbelüli ára kellett, hogy legyen, és roppant hosszú gondolkodás után végülis úgy döntöttük, ketten - a párom és én - huszonötezer forintot utalunk.

Egy nemrégiben közreadott brit felmérés szerint egyébként egyre jellemzőbb, hogy a nászajándék nem ölt tárgyi formát. A tavaly házasodott brit párok majdnem fele pénzt kért nászajándékba. Csak 29% választotta a hagyományosnak tekinthető listáról választós módszert, 27% pedig a két megoldás hibridjét választotta, azaz a lista utalványokat tartalmazott.

Ennek egy meglehetősen jópofa formájával találkoztam pár éve: az ifjú pár úgy döntött, nászútjukat fogják finanszírozni a nászajándékból. Ehhez egy weboldalt készítettek, ahol tételesen fel voltak sorolva az - egyébként Japánba tervezett - nászút részei-állomásai. Ott volt a repülőút több darabra felbontva, egy-egy éjszakányi szállás, vacsora vagy nevezetesség meglátogatása, minden árral együtt. Ezek az árak 5000-től kb. 50.000 Ft-ig terjedtek, és mindenki azt és annyit választott, amit és amennyit gondolt. A kiválasztott dolgok árát kellett ezután elutalni egy bankszámlára. Így végülis pénzt adtunk ajándékba, de mégse pénzt, hanem egy sushi-vacsorát és belépőket egy kabuki színházi előadásra.

Ön mennyit fizetne nászajándékba meghívottanként?

De a kérdés ettől még kérdés marad: mennyit illik adni, ha a lakodalomba is hivatalosak vagyunk? A szavazáshoz ne a fenti másodunokatestvéres példát vegyük alapul, hanem képzeljük mondjuk azt, hogy egy elsőfokú unokatestvérünknek van az esküvője, akivel többé-kevésbé tartjuk is a kapcsolatot. Ön mennyi pénzt adna, illetve mennyit költene nászajándékra meghívottanként? Tegyük fel, hogy előre tisztázták azt is, hogy menyasszonytánc nem lesz.