Fölöttébb érdekes kérdéssorozatot prezentál bizonyos John R. Buri ebben a blogposztban, amely arra világít rá, hogy hűtlenséggel egycsapásra, a másik állandó kritizálásával meg szép lassan lehet tönkretenni egy kapcsolatot. A feleségek jellemzően azzal a vággyal mennek neki a házasságnak, hogy férjük idővel majd megváltozik, míg a férj abban reménykedik, hogy feleségük mindig ugyanolyan marad majd, mint amilyen a kezdetekkor volt. A férj azért fog csalódni, mert idővel úgyis mindenki megváltozik, a feleség mert azért, mert biztosra vehető, hogy ura nem úgy fog megváltozni, ahogy azt ő elképzelte.

A pszichológus mindenesetre azt állítja, hogy ennek ellenére mégis csak a nők azok, akik általában roppant kritikusak tudnak lenni házastársukkal szemben, miközben ez a hozzáállás a férfiakra nem igazán jellemző. A nő azt szeretné, hogy férje kommunikáljon többet, nyíljon jobban meg, segítsen többet a háztartásban, de ha a férj ezt teszi, a feleség rögtön valami kritizálnivalót talál a dologban, így a férj hamar megtanulja, hogy a viszonylagos békesség érdekében érdemesebb minél inkább meghúznia magát. A hűtlenség után az állandó kritizálás a második legbiztosabb jelzője annak, hogy egy kapcsolat az utolsókat rúgja.

A nők állítólag semmi másra nem vágynak annyira, mint egy szép, békés, érzelmekkel teli kapcsolatra. Minderre természetesen esély sincs, ha egy feleség csak kritizálni tudja a férjét. Miért teszi ezt akkor mégis annyi nő? Miért olyan kritikusok a nők a férfiakkal szemben?

Nyilván ha pszichológus nem tudja megadni választ ezekre a kérdésekre, teljesen valószínűtlen, hogy mi itt egykönnyen meg tudnák fejteni a rejtélyt. Mégis megpróbálunk választ a nők védelmében. Nem is egy választ, hanem rögtön ötöt, hátha valamelyikben ott lesz egy kis igazság. Ön egyetért bármelyikkel? Vagy ön szerint a hölgyek miért kritizálják folyton a férfiakat? Esetleg úgy érzi, egyáltalán nem is jellemző, hogy a feleségek kritizálnák férjüket?

1. Sok hölgy talán a perfekcionizmus miatt nem tudja megállni a gyakori kritizálást. Nagyon jól tudjuk, mennyi nő van elvarázsolva az ideális férfi, illetve az ideális kapcsolat eszményképétől, és esetleg nehezükre eshet elviselni, ha azt látják, hogy ez a tökéletes állapot valami apróság miatt nem tud megvalósulni. Az embernek (jó esetben) egyetlen nagy szerelem, egyetlen igazi kapcsolat adatik csak meg az életben. Akkora bűn az, ha ettől az egytől a maximumot várja?

2. Bár a helyzet régóta folyamatosan javul, még mindig érezhető a világban a férfidominancia. Bizonyára vannak olyan nők, akik úgy érzik, hogy ha a férfiak kedvezőbb helyzetben vannak a nőkhöz képest, akkor jobban is kell nekik teljesíteni, mert ez így igazságos. Ha pedig valamiben mégsem ütik meg az erősebbik nemtől elvárt szintet, akkor az a minimum, hogy a gyengébb nem képviselői mindezt szóvá tehetik, ha már más eszköz nincs a kezükben a férfiakkal szemben. Egy férfi viszont legyen férfi, és ne sértődjön meg a kritikán.

3. Egy kapcsolatban mindig kettőn áll a vásár. Nincs olyan probléma, amiért kizárólag az egyik vagy kizárólag a másik fél lenne a felelős. Ha egy nő folyamatosan kritizálja a férjét, akkor arra kell, hogy legyen valami oka.

4. A nő azért nő, mert folyamatosan kommunikál. Elmond és szóvá tesz mindent; azt is, ami tetszik neki és azt is, ami nem. Az önérzetes férfiak ebből persze hajlamosak csak azt kihallani, ami rájuk nézve negatív, a többit pedig mint üres női fecsegést elengedik a fülük mellett. Így aztán úgy érzik, hogy feleségük ki nem állhatja őket, és csak rosszat mond róluk, holott erről szó sincs. Nincsenek kritikus nők, csak rosszul odafigyelő férfiak.

5. Teljesen rossz megközelítés szentként feltüntetni a férfiakat azért, mert nem szólnak, ha valami bajuk van. Egy férfi pókerarccal várja, hogy a párkapcsolati problémák maguktól megoldódjanak, aztán ha nem oldódnak meg, egyszer csak keres magának egy másik nőt. Ehhez képest a nő megpróbál javítani a kapcsolaton, amíg még lehet, és szól, ha valamivel gond van. A férfiaknak is ugyanezt kéne tenniük.