Talán csak én töltök túl sok időt a gép előtt és túl keveset igazi emberi társaságban, de valahogy néha úgy tűnik, hogy egy egyszerű bemutatkozás, illetve önmagában a köszönés bizonyos esetekben rengeteg kínos szituáció lehetőségét rejti. Alább olvasható öt példa arra, hogy milyen zavarba ejtő helyzetek tudnak előadódni. Ilyenkor vagy csak nehéz eltalálni, hogy mi is a megfelelő viselkedésmód, vagy egyenesen lehetetlen. Önnel is elő szoktak fordulni ezek? Hogy lehet őket elkerülni?

1. Kézfogás vagy puszi? - Hivatalos szituációkban ugyebár a nők is kezet szoktak fogni egymással. Nem hivatalos szituációkban, például baráti körben azonban általában inkább a puszi dukál. Sok nő mégsem szeret rögtön puszizkodni mondjuk egy vadidegen férfival, csak azért, mert egy jóbarát is jelen van, és emiatt a helyzet úgymond nem hivatalosnak minősül. Ki ne látott volna már olyat, hogy egy férfi egész testből puszira hajolna be, de az utolsó pillanatban észreveszi, hogy a nő csak a kezét nyújtja előre, és így a pusziból egy idétlen testrándulással kivitelezett kézfogás lesz? Dehát miért is kéne egy házibulin egy lánynak mindenkit végigpuszilgatni?

2. Névmemória - Bemutatkozáskor annyi mindenre kell figyelni, hogy az ember a legkevésbé sem ügyel arra, hogy a nevét érthetően mondja. Még nehezebb az első benyomások közepette arra odafigyelni és azt memorizálni, hogy a másikat hogy hívják. Én rengetegszer beégtem már, ezért gyakran még egyszer rákérdezek az éppen nekem bemutatkozó nevére, hogy biztos legyek benne, hogy jól értettem és hogy nem fogom elfelejteni.

3. Ha puszi, hány és merről? - Tegyük fel, hogy az első pontban említett probléma eldőlt és puszizkodásra kerül sor. Magyarok között innentől kezdve már elég zökkenőmentesen szokott menni a dolog, de például nyugatabbra sokan nem a bal arcukat tartják oda először, hanem a jobbat. Ebből aztán ugyanolyan kínosan vicces helyzet tud kialakulni, mint amikor két szembejövő ember ugyanabba az irányba tér ki egymás elől az utcán. Más országokban, illetve kultúrákban nem kettő, hanem csak egy vagy három puszi dukál, és az ilyesmit valamiért fölöttébb kínos elrontani. Ön járt már olyan helyen, ahol a magyar szokásoktól eltérő a puszizkodási etikett?

4. Férfipuszi - Családom apai és anyai ága több szempontból is merőben különbözik egymástól. Az egyik ilyen szempont a sok közül, hogy az egyik oldalon egymás között a férfirokonok is puszit adnak, természetesen kézfogás mellé. Az ajkak nem is érnek hozzá a másik arcához, inkább csak egy olyan jelképes, bár még így is kínos összehajolásról van szó. A másik ágon azonban egy jó nagy ölelés a szokás a férfirokonok között, ami kevésbé néz ki cikin, viszont sokkal nagyobb testkontaktussal jár, mint két puszi.

5. Tegezés vagy magázás - Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy akkor leszek felnőtt, ha a velem egykorú idegeneknek is jó napot kívánokkal fogok köszönni, például ha bemegyek egy üzletbe. Az üzletekben, úgy látszik, így a harminc környékén sem számítok még felnőttnek, hiszen ilyen helyeken továbbra sem hivatalos köszönéssel szoktak fogadni. Ezzel szemben például egy bankban már néha meglep azzal egy-egy velem egykorú dolgozó, hogy - talán céges utasítás hatására - jó napot kívánokkal válaszol a hellómra. Vajon hány éves kortól egyértelmű, hogy minden idegennel a hivatalos köszönéseket kell használni?