Itt a nyári vakáció ideje, ami nálunk otthon mindig ugyanazt a problémát veti fel. Én valamennyire kötetlen munkabeosztásban és javarészt otthonról dolgozom, a kedvesem viszont egy olyan munkáltató alkalmazottja, amely hihetetlen módon évi 32 nap szabadsággal ajándékozza meg őt. Ebből az következik, hogy ő kb. másfél hónapot munkába járás nélkül tölt egy évben, és ennek a sok szabinak legalább a felét, azaz minimum 3 hetet mindig egyszerre vesz ki.
Ezzel szemben én egy hétnél hosszabb időre nagyon ritkán szakadok el a folyó ügyektől, ami a gyakorlatban úgy szokott kinézni, hogy a karácsonyi ünnepeken kívül tavasz és nyár végén megyek 1-1 hét szabira. Ezt az időt persze mindig együtt töltjük, ilyenkor ő sem dolgozik. Gondja ezzel az egésszel szabadság-témával ezért inkább neki szokott lenni, és természetesen azzal az évi 3 héttel, amikor én dolgozom (ráadásul otthon), ő viszont szabadságon van. Persze se zavarni nem akar engem szegény ilyenkor, se otthon ülni nyaralás helyett, viszont se ő nem szeretne egyedül utazgatni, se én nem szeretném, hogy lemaradjak a nagy vakációról, amelynek közösnek kell lennie.
Ez a felállás nyilván kifejezetten kapóra jönne, ha lennének gyerekek a képben, de mivel nincsenek, mindig megpróbálja rokonlátogatásokkal és olyan hobbikkal elütni az időt, amik engem nem hoznak lázba. Nyáron például ilyen szokott lenni az úszni járás, télen meg a síelés. Aztán amikor végre én is szabadságra megyek, már nem kell semmit szerveznem, mert ő már jó előre mindent elintézett, csak kikapcsolom a számítógépet és már indulunk is valahova. Ön és kedvese mindig együtt mennek szabadságra, vagy csak a szabadnapok egy részét veszik ki egyszerre? Ön mit szokott csinálni, ha olyankor van szabadságon, amikor partnere dolgozik?