Kutatók 1948. óta folyamatosan vizsgálják az amerikai Framingham város mintegy ötezer lakosának életét. A felgyülemlett adatok között a Rhode Island-i Brown University szakértői arra keresték a választ, mi az, ami megnöveli a válás esélyét egy házaspár kapcsolatában. Azt figyelték meg, hogy két csoport élesen elkülönül egymástól: azok, akik közeli barátságban állnak elváltakkal, és azok, akiknek nincsenek ilyen haverjaik. Mint kiderült, az első csoportban 75%-kal nagyobb a válások aránya, mint a másodikban.
Ez nagyjából azt jelenti, ahogy a sajtóközlemény is fogalmaz, hogy a válás ragályos, hiszen akinek egy közeli barátja elválik, annak a statisztika szerint innentől kezdve nagyobb az esélye arra, hogy saját házassága is hamarosan véget ér. A kutatók szerint ezen nincs mit csodálkozni: akik testközelből látják valaki más válását, azok a jövőben valószínűleg maguk is könnyebben vállalják be ezt a drasztikus lépést. Ráadásul aki azzal szembesül, hogy egy barátja kapcsolata kudarcba fullad, saját kapcsolatát is könnyebben megkérdőjelezi. A váláshoz továbbá még mindig kapcsolódik egy társadalmi stigma, ami azonban kevésbé nyom a latba azoknál, akiknek barátai között elváltak is vannak.
A kutatók azt találták, minél több elvált barátja van valakinek, annál nagyobb az esélye, hogy az illető maga is elválik. Ráadásul nemcsak a barátok közt terjed járványként a válás, hanem munkahelyeken és családokban is. Sőt, azt is kimutatták, hogy 33%-kal több a válás azok körében is, akiknek nem közvetlen barátja vált el, hanem csak egy olyan baráttal rendelkeznek, akinek egy másik barátja elvált. Kétszeres áttételen keresztül azonban nem lehet “elkapni” a válást (azaz ha egy barátunk barátjának barátja válik el, annak már nincs hatása a mi kapcsolatunkra), és se nem gyakoribb, se nem ritkább a válás azok körében sem, akiknek van gyereke.