Egy szép hagyományról tudósít a Daily Mail egyik tegnapi cikke. Egy brit családban, Waltonéknál hét egymást követő generáció tizenegy tagja mindig ugyanabban a templomban házasodott össze, de írásos feljegyzések csak 1825-től állnak rendelkezésre. Az ősök elvileg már az 1600-as években is ebben a bizonyos Ashton-under-Lyne-i templomban házasodtak. Azóta rengeteg minden változott - a legutóbbi esküvőt pl. már egy női tiszteletes celebrálta -, de egy dolog maradt: a család ragaszkodott a hagyományokhoz, és mindig visszatérnek ugyanehhez a templomhoz.
Fölösleges sorolni kezdeni, hogy az esküvőkhöz-lakodalmakhoz mennyi hagyomány fűződik, hiszen egyszerűen túl sok van az ilyesmiből. Gyakorlatilag az egész napos ceremónia másból sem áll, mint szokások egymásutánjából, meglehetősen szigorú koreográfia szerint. A sok szokást ráadásul gyakran többé-kevésbé komolyan vett hiedelmek is alátámasztják azok számára, akiknek annyi magyarázat nem elég, hogy “azért, mert ez mindig is így volt”. A fenti család ragaszkodása a templomhoz egy dicséretes hagyomány, de talán felfedezhető abban valami babonás félelem is, hogy nem “mernek” másik templomban esküdni még akkor sem, ha az esetleg kényelmesebb lenne.
Miért szórnak mindenhol rizst a templomból kilépő párra? Mert ez a hagyomány, természetesen. De közben azért is, mert ezzel a babona szerint a termékenységet garantálják az ifjú párnak. (Külön érdekes kérdés egyébként, hogy egy ilyen ízig-vérig pogány babona hogy tudja ilyen szerves részét képezni egy templomi szertartásnak.) Miért dobja el a menyasszony a csokrot a lagzin? Azért, mert ezt így szokás, de azért is, mert a hiedelem szerint aki elkapja, az megy férjhez legközelebb. Itthon kevésbé népszerű az a szabály, hogy egy menyasszonynak kötelező valami régit, valami újat, valami kölcsönbe kapottat és valami kéket felvennie, de ezen kívül is még számtalan olyan hagyomány van, amit valamiért mindig mindenki ugyanúgy csinál. Ön szerint az ilyesmi tisztelgés az ősök előtt, hiszen ők is ugyanígy csinálták, vagy inkább csak a babona tartja életben ezeket a szokásokat? Ön saját esküvőjén megtartotta/megtartaná a hagyományt, annak ellenére, hogy gyakran a dolog mögött nincs egyéb, mint egy primitív hiedelem?