Ha nem lenne az OkCupid társkereső blogja, szinte semmi érdekeset nem tudnánk a világról. Az itt közölt kutatásokból derült ki például, hogy a vaku 7 évet öregít, vagy hogy akik biszexuálisnak adják ki magukat, azok általában nem is azok. Legutóbbi kutatásukban több mint félmillió felhasználójuk bemutatkozószövegét elemezték, különválasztva őket származás szerint.

Hogy ki hova tartozik, az természetesen bemondásra megy, hiszen a társkereső profilban mindenki megadhatja magáról, hogy milyen etnikai háttérből érkezett a húspiacra. Az 526 000 darab bemutatkozó szöveget ezek után akként elemezték, hogy megvizsgálták, melyek azok a szavak, amelyek csak egy bizonyos etnikai csoport tagjai által írt szövegekben bukkan fel gyakran. Azaz arra voltak kíváncsiak, hogy mik azok a dolgok, amik - nemekre lebontva - megkülönböztetik egymástól az eltérő származású embereket.

A módszer egy példán keresztül talán könnyebben érthető. A sushi szót például az összes csoport tagjai nagy előszeretettel emlegetik, hiszen a világ tonhalpopulációjának legnagyobb bánatára a nyers halat már szinte mindenki a kedvenc ételei között sorolja fel. Éppen ezért a sushi egyik listában sem szerepel, mivel ez nem különbözteti meg egymástól az eltérő származású embereket. Ezzel szemben a sushi mellett a sashimit csak az ázsiaiak ismerik/szeretik, így a sashimi fel is került arra a listára, ami az ázsiaiakat a többiektől megkülönbözteti.

A részletes listákért ide lehet kattintani, mi itt csak a kutatás legérdekesebb adatait foglaljuk össze. A csak fehér férfiakra jellemző dolgok között például túlnyomórészt übermacsó dolgokat találunk: kemény rockzenét (Van Halen, Soundgarden, Megadeth), járműveket (Harley Davidson, motorok, dzsip, hajózás), sportokat (hoki, sí, mountain bike), és az is kiderül, hogy a fehér férfiak szívük mélyén vidékre vágynak.

Ez egy közös pont lehet a fehér nőkkel, akik még gyakrabban emlegetik a városon kívüli tevékenységeket. A rájuk legjellemzőbb szavak listája tele van olyanokkal, mint lovaglás, tábortűz vagy hajózás. (Természetesen az OkCupid felhasználóinak zöme nagyvárosban él.) A fehér nők ezen kívül hajszínüket (szőke vagy vörös), főzési tudományukat és kedvenc romantikus regényeiket szeretik emlegetni.

A feketéknél nemtől függetlenül a legfontosabb dolog az afroamerikaiak hagyományos főztje, a soul food. Az afrikai származású férfiakat és nőket az is megkülönbözteti a többiektől, hogy előszeretettel beszélnek vallásukról csajozós/pasizós bemutatkozásukban, hiszen mindkét nemnél rengetegszer kerülnek elő az olyan szavak, mint az "istenfélő", "templom" vagy akár "Isten terve".

A fekák természetesen rock helyett a saját zenéjüket emlegetik, amikor bemutatkoznak a másik nemnek. A férfiak a hip hop világának sztárjait szeretik Kaye Westtől Jay Z-ig, míg a nőknek inkább az r&b jön be Alicia Keystől Luther Vandrossig. A fekete férfiakra ezen kívül roppant jellemző, hogy az mondják magukról, hogy “I am cool”, azaz menő vagyok.

Velük szemben a dél-Amerikából származó férfiak leggyakrabban úgy írják le magukat, hogy “I’m a funny guy”, azaz ők a menőség helyett inkább humorérzékükre büszkék. A macsó sportok a fehérekhez hasonlóan náluk is befigyelnek, de a latinók valamiért a küzdősportokat preferálják, például a bokszot és a ketrecharcot. A latinák kedvencei között szintén romantikus regények és filmek vannak, valamint családcentrikusságukat és kissé bizarr módon irracionális félelmeiket, fóbiáikat szeretik kiemelni.

Ami azonban ebben a csoportban mindkét nemre a legjellemzőbb, hogy imádják a zenét és imádnak táncolni. A lista a dél-amerikai származású férfiaknál és a nőknél egyaránt olyan szavakkal kezdődik, mint merengue, salsa vagy bachata. Egy fehér férfinél ehhez képest elég furcsán venné ki magát, ha a bemutatkozásnál azzal kezdene, hogy melyik a kedvenc tánca.

És a nagyobb etnikai csoportok közül az ázsiaiak kerülnek sorra utoljára. A fehérek vidékre vágyása, a fekák kúlsága és a latinók humorérzéke helyett ők szerényen csak “simple guy”-ként, illetve “simple girl”-ként szeretik leírni magukat, ami szó szerint “egyszerűt” jelent, de ilyen szövegkörnyezetben magyarul talán a “normális” jelentése közelebb áll hozzá.

Az ázsiai férfiakra jellemző továbbá, hogy etnikai hovatartozásukat szeretik pontosabban konkrét országot megjelölve megadni (Taiwan, Korea, Szingapúr, stb.), de ezt csak ők tartják fontosnak, a nők nem. Az ázsiai férfiak a többiekhez képest rengeteget beszélnek munkájukról (szoftverfejlesztő, elektromérnök, pénzügyes, stb.), míg a nők megintcsak kedvenc filmjeiket, könyveiket és zenéiket emlegetik.

Érdekes eredményre vezetett az is, hogy a bemutatkozószövegeket kidolgozottság alapján is megvizsgálták származásra lebontva. Van egy index, ami azt mutatja, hogy a szöveg mennyire érthető, azaz minél magasabb pontszám jön ki, a szöveg szerzője feltehetőleg annál műveltebb. Az egyes etnikumok között a következő rangsor alakult ki, a legrosszabbul íróktól a fogalmazózsenikig haladva: a latinók, a feketék és a fehérek a sereghajtók, az Óceániából származók jelentik a középmezőnyt, míg a legműveltebbek az arabok, az ázsiaiak és az Indiából származók.

Ugyanezt a tesztet, ha már belekezdtek, a származási mellett a vallási csoportokra is lebontották, amiből elvileg arra lehet következtetni, hogy melyik felekezetnek-világnézetnek a hívei mennyire műveltek Amerikában. Kiugróan a legrosszabb eredményt a protestánsok, majd a katolikusok, azaz a keresztények érték el. A középmezőnyt jelentik a valamivel szofisztikáltabb muszlimok, hinduk és agnosztikusok (azaz a kétkedők, akik nem tudják eldönteni, hogy hisznek-e Istenben). A legműveltebbeknek a zsidók, a buddhisták és az ateisták bizonyultak, ebben a sorrendben.