Valamiért újabban egész beindult az ilyen témájú levelezésem, a múlt heti emailek után a napokban most szakítás utáni tanácsot kért tőlem valaki, akit egy sokéves kapcsolat után hagyott ott a házastársa. Az illetőt nem ismerem, a blog emailcímén keresztül keresett meg, de viszonylag sok részletet elmesélt az életéről és ennek a bizonyos szerelemnek az alakulásáról, amire én megpróbáltam a legjobb tudásom szerint tanácsokat adni.

“Köszönöm, megfontolom, de jó, hogy ezt leírtad!” - olvasom a választ ma reggel, és ha már ott volt az előzmény, elolvastam még egyszer, hogy mit is tanácsoltam az illetőnek egy nappal korábban. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy olyan dolgot se sikerült mondani, ami ne lenne olyan szintű általánosítás, ami gyakorlatilag bárkinek bármilyen szerelmi csalódás után ne lenne elsüthető. Alább olvasható, hogy szégyenszemre milyen egykaptafa-tanácsokat adtam a krízishelyzetre.

Aztán arra gondoltam, vajon tényleg annyira különbözően reagálunk, ha szerelmi csalódás ér minket? Nem lehet, hogy mindenkinek nagyjából ugyanaz az út vezet kifelé a gödörből?  Önhöz fordult már valaki segítségért szerelmi csalódás után? Mit tudott mondani? Vajon önnek, aki nem ismeri az alapszituációt, hogyan hangzanak az alábbi frázisok? Jöhetnek a kommentek, ne kíméljenek.

"Amennyire én látom, a probléma, amin szétment a kapcsolatotok, nem kéne, hogy feltétlenül szakításhoz vezessen. Szóval ha te akarod folytatni vele, mindenképpen add világosan tudtára, hogy te kész vagy arra, hogy folytassátok, és hogy miken vagy kész változtatni, hogy a jövőben működjön, ami eddig nem működött. Lehet, hogy úgy érzed, hogy most neki kéne mutatnia valamit, de ennek ellenére elképzelhető, hogy csak te tudod most megmenteni ezt a kapcsolatot. Ne csak mondd, valamilyen gesztussal mutasd is ki, hogy (ha) te még vagy hajlandó vagy megpróbálni, és elég erősnek is érzed magad a folytatáshoz.

Ha ő mégse akar visszajönni, vagy te nem akarod már, hogy visszajöjjön, akkor lapozni kell egyet, és észrevenni, hogy új fejezet kezdődött az életedben. Szerintem az a legfontosabb, hogy ne éld meg ezt az egészet életed kudarcaként. Rosszul kommunikáltatok mindketten, illetve mások voltak az igényeitek, és ezt általában nagyon nehéz megbeszélni - előfordul az ilyesmi, ahogy mondják, a legjobb családban is. Ha egy ilyen kommunikációs hibára rámegy a kapcsolat, azért mindkét fél egyaránt felelős. Te is elrontottad, ő is. Egyikőtök sem áldozata  a másiknak, közösen elrontottatok valamit. Ha nem sikerül helyrehozni, az nagyon nehéz helyzetet teremt, de azért ez nem olyasmi, amin nem lehet túlleni.

Biztos, hogy tele vagy most keserűséggel és bánattal, és ez valószínűleg huzamos ideig nem is fog elmúlni. Szerintem az ilyen fájdalmakon át kell menni, át kell élni, csak úgy lehet egyszer kijönni a másik oldalon. De arra vigyázz, hogy nem szabad, hogy ez a fájdalom és keserűség vegye át az uralmat feletted. Ne hagyd, hogy ez legyen minden tettednek és gondolatodnak a mozgatórugója, ne ez határozza meg a személyiségedet. Csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz, legyél olyan emberekkel, akiket szeretsz, tegyél jót olyanokkal, akik hajlandók ezt elfogadni, élvezz finom ételeket, és valamiért szerintem nagyon fontos, hogy sokat sportolj most (kár hogy pont ősz van, de nem baj, ott a konditerem, uszoda, ezer más lehetőség, hogy fizikailag drasztikusan kimerítsd magad).

Ha rögtön akad valaki más, az remek, de szerintem még ne keress aktívan új kapcsolatot, ha ez egyáltalán felmerült benned."