Egy bizonyos Jason Comely nevéhez fűződik az Amerikában egyre népszerűbbé váló önsegítő játék, a Rejection Therapy. A leginkább edzésre hasonlító kártyajáték címe Visszautasítás-terápiának fordítható magyarra, és az alapötletet az adta, hogy az embernek semmi más nem acélozza meg úgy az akaraterejét és teljesítőképességét, mint ha kikosarazzák. Magához a játékhoz nem kellenek partnerek. Illetve kellenek, csak ők tudtukon kívül fognak részt venni a mókában.
A játékos számára az egyetlen szabály az, hogy minden áldott nap el kell érnie, hogy egyszer valaki visszautasítsa, nemet mondjon neki valamire. Ehhez kártyákat is lehet venni, amik közül az ember minden reggel kihúz egyet, hogy megkapja aznapi házifeladatát. Ezáltal az ember olyan szituációkba kényszeríti magát, amikbe egyébként nem merne belemenni, a visszautasítástól való félelmében. Egy példa: “egy étteremben kéredzkedj oda egy másik asztalhoz, ahol már esznek”. Vagy: “amikor ma veszel valamit, kérj árleszállítást”. Ha az árleszállítást megadják, az ugyebár nem számít visszautasításnak, tehát még egyszer venni kell valamit, és még durvább diszkontot kérni, egyébként az aznapi feladat kudarcot vallott. Ebben a játékban ugyanis a kudarc a siker. A részletesebb szabályok angol nyelvű összefoglalása itt található.
A lényeg mindenesetre annyi, hogy Comely azt állítja, ő egy éven át játszotta a játékot sikeresen, azaz egy éven keresztül minden áldott nap kicsikarta valakitől, hogy elküldje a fenébe, és ezáltal rengeteget fejlődött. A tréningnek különösen a partnerkapcsolatok terén van nagy haszna a férfiak számára, akik gyakran a visszautasítástól való félelmükben nem mernek odamenni egy nőhöz. Ha valakit egy évig minden nap elküldenek a fenébe, az valószínűleg ezek után már Christina Hendrickset is minden további nélkül leszólítaná, ha mellette ülne a buszon. Ezen apró visszautasítások átvészeléséből állítólag erőt lehet meríteni, hogy az élet más területein is merészebbek, és ezáltal sikeresebbek legyünk: munkahelyen, magánéletben egyaránt. Ön kipróbálná?