A Match.com amerikai társkereső a New Jersey-i Rutgers University-vel együttműködve 5200 személy megkérdezésével készített felmérést az egyedülálló férfiak és nők helyzetéről és vágyairól. A fő téma persze az volt, hogy szeretnének-e már végre családot, vagy jól elvannak szingliként. Mint kiderült, a 21 és 35 év közötti egyedülállóknak kb. a fele mondja azt, hogy már gyereket szeretne, de a férfiak körében a megállapodni kívánók aránya nagyobb. Mindez számokkal kifejezve: ebben a korcsoportban a férfiak kicsit több mint 50%-a mondta azt, hogy már gyereket szeretne, míg a nőknek csak 46%-a vágyik erre. A 35 és 44 közöttiek körében a különbség nagyobb, itt az urak 27%-a és a hölgyek 16%-a mondta, hogy szeretne utódot.

A további adatok között olyanokat találunk, hogy a nők 77%-a mondta azt, hogy nagyon fontos neki, hogy elég nagy “személyes teret” biztosítsanak neki, míg a férfiak közül csak 58% tartotta szükségesnek ezt a fajta függetlenséget. A nők 35%-a ragaszkodik ahhoz, hogy barátnőivel néha elmehessen szórakozni, míg a férfiaknak csak 23%-a nem tudna lemondani a haverokkal töltött éjszakákról.

Az erősebb nemre ráadásul jellemzőbb a romantikus beállítódottság a felmérés szerint, hiszen 54%-uk megtapasztalta már a szerelem első látásra élményét, míg a nőknek csak 44%-a mondta ugyanezt. A férfiak 80%-ának nem számít a partner etnikai hovatartozása, és 83%-uknak a partner vallása, míg a nőknél ezek a számok is alacsonyabbak: csak 71% és 63%.

A felmérés hivatalos elemzése ezekből az adatokból azt hozza ki, hogy lám, a nemi szerepek felcserélődnek, hiszen már nem a nő a fő otthonteremtő, nem a nők hálózzák be a függetlenségre vágyó férfiakat, hogy kvázi akaratuk ellenére a családhoz láncolják őket, hanem fordítva. Az adatok azt sugallják, hogy a nők vágynak jobban a függetlenségre és a férfiak azok, akik a harmadik évezredben felfedezik magukban az eddig nőiesnek tartott érzelmeket, és a hámból való kirúgás helyett folyton csak családalapításról fantáziálnak.

Ennél kicsit gyakorlatiasabban esetleg úgy is lehet értelmezni ezeket az adatokat, hogy a nők inkább tisztában vannak vele, számukra milyen áldozatokkal fog járni egy gyerek kihordása, megszülése és felnevelése, és sokukat ez ijeszti el. A férfiak egy része talán nem azért vállalja be könnyebben utódnemzést, mert olyan romantikus lelkületű, hanem mert nincs előtte az a rémkép, hogy a családalapításért cserébe fiatalos külsejét és karrierjét is fel kell majd áldozni. Könnyen lehet, hogy a nők egy része nem azért marad egyedülálló, mert szerepet akar cserélni a férfiakkal, vagy mert imádja a szingliséget, hanem azért, mert a magánynál is nehezebbnek-félelmetesebbnek tűnik számára az ezt követő életfázis.