A szerelmes tizenévesek témáját boncolgatta a héten több cikkben is a Psychology Today, amelyek során a ’90-es évek egyik legfontosabb olyan kutatására utaltak, amely a kamaszok érzelmi életével foglalkozott. A több mint nyolcezer 12-17 éves amerikai diák meginterjúvolásával végzett felmérésből azt a máig érvényes konzekvenciát vonják le, hogy a kamaszkori szerelem depresszióra és fokozott alkoholfogyasztásra hajlamosít.

A kutatásban az összes résztvevőt kétszer interjúvolták meg, a második beszámolóra az első után egy évvel került sor. Így a felmérésből kiderül, hogy az eltelt idő alatt a válaszolók boldogabbá váltak-e, vagy erősödő depresszióról, halmozódó problémákról számoltak-e be, esetleg maradt minden a régiben. Az derült ki, hogy mind a fiúk, mind a lányok egyre boldogtalanabbnak vallják magukat, ha szerelmi kapcsolatba bonyolódnak tizenévesen.

A szerelmes lányokra még a szerelmes fiúknál is jellemzőbb a hangulatzavar elhatalmasodása, valamint egyre növekvő negatív érzelmeket figyeltek meg azoknál is, akik az első interjún azt mondták, ugyan nincs barátjuk, illetve barátnőjük, de a következő egy évben már nagyon szeretnének egyet (attól függetlenül, hogy aztán az egy év alatt tényleg sikerült-e összejönniük valakivel).

A kutatás nemcsak az érzelmi állapotra kérdezett rá, hanem egyéb magatartási problémákra is. Mint kiderült, a szerelmi kapcsolatban élő tizenévesek a többieknél gyakrabban fogyasztanak alkoholt, és magatartásukkal egyéb téren is több probléma szokott lenni. A szerelmes kamaszlányok általában szüleikkel is egyre rosszabb viszonyban vannak, a szerelmes kamaszfiúknak pedig romlanak a jegyeik az iskolában a többiek teljesítményéhez képest.

Az egyik legérdekesebb az egészben az, hogy a Psychology Today szakértője ezt az egészet annak illusztrálására hozza most fel, hogy a mai társadalomban továbbra is szigorúan elvárt norma, hogy csak egy szerelmi kapcsolatban lehet és kell megtalálni a boldogságot. Ezt sugallja a Valentin-nap, ebből indul ki kb. az összes hollywoodi film, a popslágerek zöme a szerelemről szól, stb. A kamaszok úgy érzik, ezért nekik is muszáj máris barátot, illetve barátnőt szerezni, de a szerző figyelmeztet, hogy vigyázni kell, mert a fenti adatok fényében egy középiskolai szerelem igen kockázatos lehet.

Ami valamiért nem merül fel a cikksorozatban, az az, hogy könnyen lehet, hogy némelyik kamasznál talán pont fordítva van az ok és az okozat. Nem azért lesznek problémáik, mert szerelmesek, hanem azért mennek bele egy kapcsolatba, mert már problémáik vannak.

Pontosan mert a média olyan meggyőzően mutatja, hogy a szerelem az egyetlen dolog, ami igazán boldoggá tesz, kézenfekvő, hogy a már egyébként is gondokkal küszködő kamaszok megpróbálnak egy ilyen kapcsolatba belemenni, hátha nekik is megoldás lesz ez a problémáikra. Természetesen nem lesz az, hiszen pl. a szülőkkel való már egyébként is feszült viszonyt nyilván még súlyosbítja majd, hogy az apa és az anya nagy valószínűséggel helyteleníteni fogja, hogy tizenéves fia csajozik, illetve tizenéves lánya pasizik.

Egy szerelemmentesen is boldog, kiegyensúlyozott kamasz ezzel szemben nem fogja úgy érezni, hogy neki mindenképpen kell találnia egy szerelmi partnert, hiszen jól elvan úgy is, ahogy éppen van.

Ha elfogadjuk, hogy a szerelmes tizenévesek tényleg problémásabbak, ön szerint hogy áll a dolog? A szerelem csak úgy magától jön tizenévesen is, de a kamaszkorban létesített kapcsolat sok-sok bajt okoz, vagy a már meglévő gondok kergetik bele a serdülőket ezekbe a szerelmekbe? Önnek volt barátja, illetve barátnője a középiskolában? Ha igen, ön is azt tapasztalta, hogy ezzel sokkal problémásabbá vált az élete?