Egy brit kormányzati szerv Understanding Society néven nemrég átfogó kutatást kezdett, amelynek során negyvenezer háztartást fognak nyomon követni húsz éven át. Az első adatokat már most közzétették, és ezek nagyrészt arra vonatkoznak, hogy az együtt lakó, illetve házasságban élő párok mennyire érzik magukat boldognak.
Az derült ki, hogy a fiatalabbak vallják magukat a legboldogabbnak, közülük is azok, akik még kapcsolatuk első 5 évében vannak és már házasok (azaz nem csak együtt élnek hivatalos esküvő nélkül). A kapcsolat ötödik évtől kezdve egyre kevesebben mondták azt magukról, hogy boldogok, és ez a trend a nők körében erősebb, mint a férfiaknál. Többen vannak a boldogok azonban azok között, akik felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek.
Érdekes módon az idősebbek mellett azok is boldogtalannak vallották magukat, akiknek nemrég született gyermeke. A fiatal házasok idillje azonnal átalakul valami másba, amikor az első gyerek megérkezik, és ez sokaknál okoz hangulatromlást. A gyerekkel rendelkező párok akkor kezdik újra valamivel boldogabbnak, gondtalanabbnak érezni magukat, amikor legkisebb csemetéjük is végre kijárja az óvodát, és iskolába megy.
Az első gyermek megérkezésén túl van még egy tényező, aminek általában negatív hatása van a szerelmesek hangulatára: ez érthető módon a munkanélküliség. Önmagában az alacsony jövedelmi szint nem eredményez boldogtalanságot, főleg a férfiak vannak jól el kevesebb pénzből is. Az derült ki, hogy a nők számára a pénz “mérsékelten fontos” a boldogsághoz.