Telefonálni bunkóság és a divatból is kiment

2011.03.20. 19:54
tk3s 11930052

Ha lehet hinni a New York Timesban megjelent tanulmánynak, akkor a telefonálás - azaz a telefonon való beszélgetés - kiment a divatból. A trendek azt mutatják, hogy már csak akkor szokás élőszóban beszélgetésre használni az egyre okosodó telefonkészüléket, ha szeretteinkkel beszélünk, illetve kivételes esetekben, ha valami nagyon sürgős vagy rossz hírt kell közölni. Az amerikai adatok szerint a mobilszámlák egyre kisebb hányadát teszi ki a beszélgetésekért felszámított összeg, a vezetékes telefonról meg egyre több fiatalnak már úgy kell elmagyarázni, hogy micsoda. Három éven belül állítólag többet fogunk már költeni smsekre mint hívásokra.

Csak úgy váratlanul rácsörögni valakire, aki nem családtag, ráadásul egyre nagyobb otrombaságnak számít, mondják a trendelemzők. A munkahelyeken is egyre inkább visszaszorul a telefonhasználat, ami helyett mindenki emailezik vagy csetel. A szakértők szerint ez részben annak is köszönhető, hogy az open space típusú irodákban mindenki próbál olyan keveset telefonálni, amennyit csak lehet, hogy ne kelljen beszélgetéseit a többiek füle hallatára lefolytatnia.

A New York Times cikke ugyan nem említi, de munkaügyben azért is jóval praktikusabb emailezni telefonálás helyett, mert így a beszélgetés egyértelmű, visszakereshető és leellenőrizhető (mint tudjuk, a szó elszáll, az írás megmarad).

Csak úgy a nap közepén rácsörögni valakire, és elvárni az illetőtől, hogy az csapot-papot otthagyva szaladjon felvenni a telefont, hogy a hívóval beszélgessen - ez ma már csak az intimebb kapcsolatokba fér bele, Amerikában legalábbis. Egy vadidegenre újabban már csak a telemarketingesek szoktak derült égből villámcsapás jelleggel rátelefonálni. Egy telefonhívással azonnali figyelmet követelünk magunknak, míg a szöveges üzeneteket a címzett akkor nézi meg, amikor neki kényelmes.

tk3s 13180008

A kommunikációs etikett ezért manapság már azt írja elő, hogy egy sima telefonbeszélgetést előzőleg smsben vagy emailben le kell egyeztetni (“tudunk beszélni ekkor és ekkor?”). Ebben a felállásban váratlan hívások nem érkezhetnek, illetve ha mégis érkeznek, az valószínűleg valami roppant fontos ügy, általában rossz hír, vagy egy unott hangú hölgy, aki azt mondja, hogy “XY vagyok a Z cégtől, feltehetnék néhány kérdést?”

Valóban egyre kevesebb az olyan helyzet, amikor nem ésszerűbb vagy tapintatosabb hívás helyett smst vagy emailt küldeni. Az én telefonom is általában csak egyszer csörög naponta, amikor ebédszünet környékén hívjuk egymást a párommal. De ekkor persze általában nem elmondani akarunk valamit, hanem csak hallani a másik hangját, amit ugye smsben nem lehet. Skype-on is csak a szüleim szoktak hívni, a kollégákkal, ismerősökkel csetelve kommunikálunk, esetleg valamelyik közösségi site-on keresztül nézzük meg, hogy mi történik a másikkal.

Mi az ön tapasztalata, tényleg egyre kevesebbet használjuk beszélgetésre a telefont?