A hűtlenség ellen úgy lehet a legeredményesebben küzdeni, ha nem küzdünk ellene. Ezt az igazságot a Psychology Today friss cikke szerint most már tudományos kísérletek is alátámasztják. Aki folyton ellenőrzi partnerét, utánanéz a szokatlan részleteknek, átvizsgálja a zsebeket, az ahelyett, hogy elérné, hogy szerelmének tárgya hűséges maradjon, inkább arra számíthat, hogy ha eddig még nem csalták meg, előbb-utóbb tényleg meg fogják.

Az amerikai kutatók azt találták, hogy aki elől partnere elzárja a “kívánatos kapcsolati alternatívák” megismerésének lehetőségét, az elégedetlenebbnek lesz fennálló igazi kapcsolatával. Azaz: ha az egyik partner folyamatosan a határok kijelölésével van elfoglalva, akkor a másik egyre kíváncsibb lesz arra, mi van azokon a határokon túl. A kutatók hivatkoznak is arra a jól ismert bölcsességre, hogy a tiltott gyümölcs mindig kívánatosabb, és azt mondják, ez a kapcsolatokra is érvényes. A felmérés azt mutatta ki, hogy ha partnerünk valamitől el akar zárni bennünket, azt rögtön kívánni fogjuk.

Ennek megfelelően aki félti kapcsolatát egy félrelépéstől, és próbálja azt megmenteni, valószínűleg kétségbeesett erőfeszítésével éppen, hogy a szakítást hozza egyre közelebb. A cikk azt tanácsolja, ha válságban van a kapcsolatunk, nem a félrelépés tiltásával, vagy annak lehetőségének kizárásával kell a szerelmet védelmezni, hanem az tesz a legjobbat a kapcsolatnak, ha ehelyett azt mutatjuk meg partnerünknek, hogy miért érdemes megmaradnia ott, ahol van: azaz a hűségben.

Egy féltékenykedő barát vagy barátnő hamar elmarja maga mellől a legtürelmesebbeket is, egy megfelelő önbizalommal rendelkező, gondoskodó, nyugodt, kiegyensúlyozott partnert, akivel mindent jól meg lehet beszélni, viszont eszébe se jutna senkinek megcsalni. A gyakorlati tanács tehát ez: ha arra gyanakszik, hogy barátja vagy barátnője hűtlen, ne hallgasson a gyanúra, mert ha ennek megfelelően cselekszik, nagy valószínűséggel tényleg meg fogják csalni. Nyomozgatás helyett abba kell fektetni az energiát, hogy vonzóak és kedvesek legyünk, és képesek legyünk normálisan végigbeszélni a problémákat.

Bár a cikk, illetve a kutatás nem említi, felmerül a kérdés, hogy a féltékenykedők tényleg abban a tévhitben élnek-e, hogy éppen kapcsolatuk megmentésén fáradoznak, miközben folyamatosan állítólagos szerelmük nyakában lihegnek. Nyilván van olyan, aki ezt hiszi magáról, és biztos olyan is van, akire ez igaz is. De a féltékenység mögött – legalább részben – általában az a motiváció, hogy sértve, megalázva érezzük magunkat. Aki féltékenykedik, nem a kapcsolatát szeretné megmenteni, hanem saját önérzetét, mert nem tudná elviselni, ha szerelme elpártolna valaki máshoz.