Hagyományosan a pirosat-rózsaszínt a lányokkal (nőkkel) szokás társítani, míg a kéket a fiúkkal (férfiakkal), erre alapul például újabban a gyerekszületés előtti tortafelvágós partihagyomány is. A Daily Mail egy Personality and Individual Differences című folyóiratra hivatkozva azt írja, hogy kínai tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy ennek a két színnek a két nemre történő leosztása már az őskorban megtörtént.
A kutatók kísérletet is végeztek, de ennek kevés köze volt a teóriához, ami arra alapít, hogy a színpreferencia az ősközösség munkamegosztásához kapcsolódik. Ekkor ugyanis a gyűjtögető-halászó-vadászó életmód közepette a három élelemszerző tevékenységből az elsőt végezték a nők, a második kettőt a férfiak.
Azaz évezredeken keresztül női munka volt a pirosas ehető bogyókat, illetve gyümölcsöket összegyűjtögetni, a nőkben ezért alakulhatott ki a kínaiak szerint a vonzalom az érettséget jelző piros szín, illetve annak különböző árnyalatai iránt. A halászó-vadászó férfiak ezzel szemben a teória szerint folyamatosan az eget kémlelték, ami vadászatra alkalmas idő esetén szép tiszta kék volt, állítólag ezért kapcsolódott össze ez a szín ezzel a nemmel.
Bár az eredet teóriájára nehezen lehetne azt mondani, hogy semmi kétségnek nem hagy helyet, azt egy kísérlettel mindenképpen igazolták a tudósok, hogy a nők tényleg a piroshoz közeli árnyalatokat szeretik jobban, míg a férfiak meg a kéket preferálják. 350 alanynak 11 különböző színt mutattak, akiknek ezeket aszerint kellett rangsorolni, hogy melyik tetszik a legjobban. A nőknek a rózsaszín, a lila és a fehér jött be a leginkább, a férfiaknak meg a kék és a zöld.
A barna egyébként egyik nemnek sem tetszik, sőt, további eredményekkel szolgáltak a tudósok a résztvevők személyiségtesztjei alapján. A citromsárga például az introvertált férfiaknak tetszik különösképpen, míg a narancssárga a derűlátó hölgyek kedvenc színe. A szürkét ezzel szemben a neurotikus nők kedvelik.