A bit tudósok svéd kollégái azt állapították meg az Umea Egyetemen, hogy azoknál, akik távolról ingáznak naponta munkába, 40%-kal magasabb a válások kockázata. A The Local nevű lap tette közzé a kutatást, ami abból az adatból indul ki, hogy a svédek 11%-ának tart legalább 45 percig az út a munkahelyre - az ilyen személyeket nevezték ebben a kutatásban ingázóknak.
Az ilyenek többsége férfi, az átlagos férfinél jobban keres, kapcsolatban él és vannak gyerekei, jellemzően kicsik. Vannak női ingázók is, és náluk is jobb fizetéssel jár együtt az ingázás, de mégsem érzik magukat pályájukon olyan sikeresnek, mint az ingázó férfiak.
A probléma legfőképpen abból adódik, hogy az ingázó férfiak családjaiban óhatatlanul is érvényesülni fognak a hagyományos nemi szerepek, amiket manapság sokan már nem tudnak elfogadni. A férfinak alig lesz kapcsolata saját családjával, hiszen érdemben csak hétvégén találkozik velük, ha pl. a gyerekek már alszanak, amikor este hazaér a munkából. A férj úgy fogja érezni, ő csak megkeresi a pénzt, a többiek meg élnek belőle.
Ezzel szemben a feleségre az otthonmaradó szülő szerepe osztódik, a külvárosban vagy vidéken élve gyakran esély nélkül arra, hogy a nő különösebb karriert építsen ki magának, vagy legalább képzettségének megfelelő munkát találjon. Anyagi függésbe kerül férjétől, bejárónőnek érzi magát saját otthonában.
A tudósok nem tudják megmagyarázni, hogy miért, de az ingázás kritikus időtartama öt év. A ki-bejárók között 40%-kal több a válás, de ezen a válások zömére - legalábbis a svédeknél - az ingázó életmód kezdetétől számított 5 éven belül kerül sor. Ennyi idő alatt derül ki, hogy a pár tud-e valamit kezdeni a munka miatt kialakított élethelyzettel, ha öt év alatt hozzászoknak, később már valószínűleg nem lesz probléma.