A képen látható brit nő, Emily Day androfóbiában szenved, azaz betegesen fél a férfiaktól. Ha az erősebbik nem egy képviselője jelenik meg, Dayt pánikroham fogja el, fullad, és testhőmérséklete megemelkedik. Ennek következtében randizásról - férfiakkal - az ő esetében szó sem lehet, de a 26 éves nő azt mondja, nem a saját neméhez vonzódik. “Szűz vagyok. Nem vagyok leszbikus, és egyáltalán nem vonzódom a nőkhöz” - nyilatkozta.

Az androfóbiától szenvedőkben a férfiaktól való beteges félelmet általában egy korai, férfiakhoz kapcsolódó trauma váltja ki (például nemi erőszak), Day azonban azt mondja, vele semmi ilyen nem történt: “soha egy férfi se csinált velem semmi rosszat. Egyszerűen csak rettegek tőlük.”

Az talán rásegíthetett ebben az esetben az androfóbia kialakulására, hogy Day szülei a kislány hat éves korában elváltak, és innentől kezdve a kislány egy kizárólag nőkből álló háztartásban nőtt fel. 13 éves korában egyszer becsöngetett a postás, aki hozott egy csomagot. A kislány nyitott ajtót, és az ijedtségtől, hogy egy idegen férfi állt ott, olyan rosszul lett, hogy le kellett feküdnie. A férfiak attól kezdve pánikrohamot váltottak ki belőle, amiknek hossza 10 perc és egy óra között váltakozott.

A fiúkra Day szerencsére immúnis, ezért iskolába tudott járni, de barátnőihez sosem mert felmenni az iskolás évek alatt, mert attól tartott, hogy otthon lesz iskolatársnőjének apukája. Ha nyilvános helyen a közelébe ment egy férfi, az is kiváltotta a rohamot - ilyenkor Day úgy tett, mintha rosszul lenne. De az ilyeneket elkerülendő alig járt el otthonról, inkább ő hívta meg magához barátait, ismerőseit, hogy kizárja annak kockázatát, hogy egy férfival kelljen találkoznia.

Day 14 éves korában beszélt édesanyjának félelmeiről, aki ezután elvitte a lányt a családorvoshoz, aki pedig androfóbiájával beutalta egy pszichológushoz. A családorvos is férfi volt egyébként, de szerencsére a kislány pont tőle nem rettegett, talán mert születése óta ismerte. Day állapota ezek után lassanként javulni kezdett, el is tudott helyezkedni HR-területen, bár azt mondja, a mai napig erőt kell vennie magán, ha férfiakkal kerül kapcsolatba munkája során, hogy ne uralkodjon el rajta a pánik.

A szerelmi életben azonban Day nehezebben jut el egy normális szintre. “Voltam már néhány sráccal randin”, meséli, “akiket fokozatosan egyre jobban megismertem, de a csókolózásnál tovább sose jutunk, mert nem tudom elviselni az intimitást, ami azzal járna, ha megérintenék egy férfit. Úgy látszik, a férfiaktól való félelmem átment az intimitástól való félelembe.”

Day reméli, hogy idővel teljesen úrrá tud lenni fóbiáján, és képes lesz házasságra, gyerekszülésre. Amennyiben nem így lesz, csak a mesterséges megtermékenyítés marad neki, ha gyereket szeretne.