Az alábbi írást Doloreg néven küldte nekünk egy olvasónk jó öreg email-címünkre. Az eredeti címe az volt, hogy “Szex és szerelem mindenhol”, de a megjelenés előtti keresztségben a fenti címet kapta, hogy olvasóink számítsanak arra, hogy óvodai és iskolai élmények következnek most az első csókokról és az első csajozási kísérletekről. Köszönjük szépen a levelet, és csak bátorítani tudunk mindenkit, hogy ha vannak hasonlóan vicces, furcsa, szánalmas vagy esetleg megható emlékei, bátran küldje el őket nekünk egy emailben!

A szex végigkíséri az életedet. De tényleg. Ott lappang mindenhol, még az ártatlan óvodákban is. Az alsósok tornatermében. A moziban. A parkban. A szex megbújik a szerelem álcájában. A szerelem néha szexnek öltözik. A szerencsésebbeknek egyszerre jut a kettőből.

Ma reggel a szerelmen kezdtem gondolkodni. Arról, hogy a különböző korokban hogy talál meg minket. Mindenkinek volt ovis szerelme. Tudjátok. „Megtanítsalak csókolózni?” 
„Aha.” „Akkor nyisd ki a szád!”, mondja a copfos kislány, és lendületesen beleköp a szádba.
 Ez önmagában egy olyan trauma, hogy sokan azóta sem léptek túl ezen a csókmódszeren. Tudom, mert az egyik volt barátnőm leköpött, amikor búcsúcsókot akartam adni neki.

Az oviban nagyon csapongó a szerelem. Fültanúja voltam a következő párbeszédnek:
„Anyu, szerelmes vagyok a Daniba.” „És mi van a Petivel?” „Megcsalt.” Hjaj, túl korán nőnek fel.

Aztán átkerültünk felsőbe. Ott nagynak és komolynak kellett tűnni. Emlékszem, a szemüveg menő volt. Persze csak az, amilyet a reklámokban is mutatnak, nem az a szódásüveg, ami Mikinek jutott. Miki szemüvege olyan volt, hogy az átlagember a Sirius csillagot is közelről szemlélhette vele. De nem Miki. Ha ő felvette, nem hajolhatott előre, mert túl súlyos volt a lencse. Ráadásul szájbaköpéssel dolgozott. Képzeld el a következőt: Miki áll az udvaron, szemben vele lány, a lencsék miatt hetvenhárom centiméteres távolságra. Szegény srác azt susogja halkan: „Szeretlek…”, majd szemen köpi a csajt. Nagy sikere volt.

Én legalábbis röhögtem. Felsőben már mind csajoztunk. Moziba vittük a lányokat.

Miki is akart, de fegyvert nem szabad bevinni a mozi területére... Alap csajozós-kellék volt a vörös rózsa. Bementem a virágoshoz: „Jó napot, egy csokor vörösrózsát kérek.” „Barátnődnek?” „Gestapónak”, mondtam viccesen. Virágot nem kaptam. A saját kertjéből összelopkodott színes gazok ugyanúgy lenyűgözték aztán Petrát, merthogy így hívták a szerencsést.

A moziban örök dilemmát jelentett a kézfogás–kéznemfogás. „Ha megfogom, és mondjuk az én tenyerem izzad, az nem jó; ha megfogom, és az ő tenyere izzad, az neki kínos, az nem jó; ha megfogom, és mindkettőnk keze nedves, az undorító, az nem jó; ha nem fogom meg, akkor minek jöttünk moziba?” Úgyhogy mindig megfogtuk. Mindig izzadt volt.

Sose érdekelt. Következő lépés a csók volt. Itt két részre váltak a párok. A köpősek, akiket lámáknak hívtunk, és a harapósak. Őket farkasnak. Kedvenc párosom Tibi és Alina volt. Tibi farkas, Alina láma. Nem nehéz elképzelni az eredményeket.

Az igazi probléma viszont a lakás volt. Nem tudtuk hova vinni a csajt, ha mondjuk a szüleink foglalkozása az volt, ami legtöbbünkké, konkrétan: „Főállású unatkozó öregedő házaspár, otthoni munka-lehetőséggel, konzervatív nézetekkel.”

Így aztán mindenki ott oldotta meg a szexet, ahol tudta. Kocsiban, buliban, parkban.
Gimnazistaként a szex olyan dolog volt, amiért sokat tepertél, keveset kaptál, de amit nagyon élveztél.

Aztán felnövünk, megházasodunk, visszavágyunk a gimnáziumba, egyetemre.

Én nem. Csak adjatok egy lakást. Felnőttként a szex értéke csökken. Nem tudom, ez miért van, talán több jut belőle. Nem becsüljük meg eléggé. Emberek, olvasók, kutyák és macskák, Stan és Pan! A szerelmet ápolni kell. Az ágyékodat is. Kombináljátok.

És azok, akiket meg sem talál a szerelem? Azok kimaradnak az élet legszebb és legkeserűbb élményéből. Ajánlom, próbáljátok ki, jó buli. Amíg tart.