Megint szállítunk egy szerelmi történetet szponzorunktól, a Randivonaltól. Alább arról olvashatnak egy beszámolót, hogyan kezdődött Tamara és Laci kapcsolata egy éjszakai műszak utánra betervezett randin egy Valentin-napi giccsel telezsúfolt helyen, a sztori különlegessége továbbá, hogy a kapcsolat egy rövid mosolyszünetet is túlélt. A Randivonal oldalán vannak további igaz történetek, és persze társat keresni is lehet - kattintson át hozzájuk!

"2011 januárjában regisztráltam az oldalon, mivel már elegem volt a munkahelyi és környékbeli fiúkból és komoly kapcsolatra vágytam. Van egy ismerősöm, aki ugyanitt találta meg élete párját, ő ajánlotta nekem is, hát regisztráltam. Igaz, volt egy kis "csalás", ugyanis nem az eredeti lakcímemet adtam meg, hanem azt, ahol dolgoztam. Így nem Baranya megyei fiúkba botlottam, hanem Győr-Moson-Sopron megyeiekbe. Természetesen ha írt valaki, a válaszlevelemben már elmondtam, hogy csak a munkám miatt tartózkodom Komáromban, és mondanom sem kell, így már nem sokan írtak vissza, de Ő igen.

Lacit nem érdekelte, milyen messze lakom, mert megfogta valami a bemutatkozó levelemben, mégpedig az, hogy örökké mosolygok. Így hát levelezgetni kezdtünk és egyre jobban felkeltettük egymás érdeklődését. Amikor legközelebb Komáromba utaztam, összehoztunk egy találkozót (éjszakás műszakban dolgoztam és reggel 6-kor végeztem, felkeltem a kedvéért 11-kor, gondolhatjátok, milyen fejem lehetett), elmentünk Komáromba sétálni. Beültünk egy kávéra az egyik étterembe, ami telistele volt szív formájú lufikkal és gyertyákkal, mivel február 12-én már Valentin napi lázban égett minden. Az a szép ebben, hogy mindketten "utáljuk" ezt az ünnepet, így iszonyatos nevetésben telt az első közös napunk.

Még három napot töltöttem melóval, de minden este váltottunk sms-t. Hazautaztam és már ültem is a gépem elé, hogy beszélhessünk skype-on - modern randi. Órákat, éjszakákat töltöttünk így egymás társaságában, és istenien éreztük magunkat! Bennem viszont egyre inkább megfogalmazódott az a dolog, hogyan menne ez köztünk, és egyre inkább úgy gondoltam, hagynom kellene, hadd élje az életét, míg egymásba nem szeretünk. Igen ám, csak már késő volt, ugyanis kedvesem első látásra belém szeretett, azaz ahogy ő fogalmazna: elraboltam a mosolyommal a szívét.

Mégis időt kértem, és megkértem, ne keressen egy darabig, de nem adta fel és ezzel mindent elmondott nekem, beleszerettem. Március 8-án nőnapon egy hatalmas orchidea csokrot kaptam - ez a kedvenc virágom és ő kiderítette! Aztán elvitt egy autó-motor-tetováló kiállításra Pestre (amit szintén imádok, ő ezt is megtudta), a visszaúton pedig Siófokra mentünk (egyszerűen megőrülök a Balatonért, ezt is kiderítette). Mindent megtett azért, hogy minden egyes napomat boldoggá tegye és a mai napig így van.

Imádom, ha rám mosolyog, szeretek benne mindent, megtaláltam az életem értelmét! Köszönet azért, hogy ilyen boldogok vagyunk, és hogy megtaláltuk életünk párját!"