Amint az a jobb hasábból is kiderül, blogunk szponzora a Randivonal. Hozzájuk gyakran érkezik olyan levél, amelyben egy volt felhasználó megírja, hogyan kezdődött el egy kapcsolata a társkeresőn, mi pedig közzétesszük ezen levelek közül a legérdekesebbeket. A ma sorra kerülő írás nem is egyetlen levél, hanem kettő egyben, hiszen először a lány, majd a fiú írja le ugyanannak a románcnak a történetét. Vicces és közben nagyon tanulságos is, olvassák szeretettel, aztán ha megjött a kedvük, kattintsanak át bátran a Randivonalra!

Fanni leírása

"Egy levéllel kezdődött, ahogy az lenni szokott... Közepes minőségű fotó, jól van, meglátjuk. Azt írja, azon szokott gondolkodni, mi a teendő zombitámadás esetén. Vélhetőleg hibbant. Mindegy, dolgozni kell, ablak becsuk, talán majd válaszolok. Eltelik egy hét, a fogaskerekek forognak, a másodpercmutató unatkozik. Hervasztó az iroda. Körülbelül három tonnányi ember, minimum 20 kilogramm smink. Így élünk. Csendes rezignáltság. Szerverleállás, nem működnek a telefonok. Leáll a munka. Lóbálom a lábam. És akkor eszembe jut. Volt valami őrült, a zombis levelével. Hol is? Megvan. No, kaparjunk össze valami közepesen szellemes választ, küldjünk e-mailben határozottságot, imponáló intelligenciát, némi fennköltséget, megkapó stílust, változzunk szupersztárrá. Betű betű után.

Hopp! Bejött. Válasz. Küldés. Beérkezett üzenet. Válasz. Küldés. Látni akarsz, egyre kedvesebb, fura idegen? Ám legyen. Vakrandi - óriási, mikre el nem ragadtatom magam! Röpke egy óra ruhaválogatás után idegbajt kapni, és felvenni a legegyszerűbbet, legsemmitmondóbbat, ismerős? Gondoltam. Frizura. Ez meg valami vicc. Pedig, bizisten, van, amikor tök jól néz ki... Oké, feladom, sebaj, menjünk. Már a villamoson észreveszem. Piros a cipője. Tényleg piros a cipője. Hűha, azt hiszem, ez valamiféle kölyökképű óriás. Oké, a fotón nem látszott ekkorának. Mármint az ember. És még csak az első randi! Nagyon tetszik, hogy óriás. Megáll, cigit vesz. Állok mögötte csendben. Nem, még nem biztos, hogy az ő az, nem szólítom meg. Narancssárga P* M*. Remek, konformista... Nem baj, a piros cipő még megmentheti. Meg, hogy óriás. Nagy levegő, köszönök, ő visszaköszön - hát, te vagy az, jól van.

Gondolatok a fejemben. Anyám. Ne igyál sört az első randin, és ne gyújts rá, nőietlen. Mi történik? Füstölünk mint a gyárkémény, és öt órán keresztül sörözünk egy pincekocsmában. Nem vettem észre, hogy így elröpült az idő. Micsoda okos fickó ez. És te jó ég, mennyire jóképű! Ezek a szemek. Olvadás, felsőfokon. Csupa első randihoz illő témák. A vallás, a homoszexualitás, a világbéke. Mintha ezer éve a barátom lenne. Bocs, Anya, ennyit a szende, jól nevelt lány szerepéről. Másnap, szívdobogás, Beérkezett üzenet, válasz, küldés, és így tovább...

Már be van karikázva a naptáramban a dátum. Annak a hétnek a dátuma, amikor a zöld virágos fiókos szekrényemmel, és a békésen nyáladzó macskámmal beköltözöm az életébe végérvényesen. A többit, azt kérem, meg kellett élni. Tétova első csókot, mindent elsöprő második első csókot, a rengeteg őrültséget, a kövek hajigálást, a romantikát, az egészséges erotikát, a vigyorgó családot (na ugye, Anya), a reggeli kávé fölött lopott mosolygást. Szóval... izé. Na. Részemről köszönöm a lehetőséget."

Máté leírása

"Egy levelet írtam, mert éppen unatkoztam, gondoltam adok esélyt ennek a társkeresőnek. Keresgélek. Legyen magas, legyen vékony, fogjon meg a leírása. Ő maga a fosztóképző-gyűjtemény. Szimpatikus, egyedi, kicsit lökött. Éppen azon tűnődtem, mi a teendő zombitámadás idején, és ha már néha fenn felejti magát buszokon, hát megkérdezem, hogy nem szokott-e nekimenni a járdát övező oszlopoknak olvasás közben. Elküldve, vár. Láttam, hogy olvasta, de nem válaszolt. Megnézett, gondoltam, hát akkor ennyi.

Eltelik egy hét és váratlanul levelem jött. Halpiac, milyen találó. Nem sok jóval biztatott, azt mondta, nem kérdezget, mindegy, akkor beszélek magamtól, vagyis írok. Jöttek-mentek a levelek, egyre jobban megismertük egymást. De a kép csalóka, gondoltam, találkozzunk inkább élőben. Megláttam a megállóban azt a színes kabátot, amiről írt. Még nem mentem oda hozzá, mindketten felszálltunk a villamosra. Én cigit vettem, éreztem, hogy van valaki mögöttem, nem tudtam, hogy ő az.

Találkozás, a randevúzás szabályait nem ismerés, kellemes sörözés egy kellemes helyen. Olyan témákról beszélgettünk, amikről nem szokás egy randin, ezért lett az egész olyan fesztelen, olyan természetes. Elköszönés, puszi-puszi, közben látom, hogy tördeli a kezét. Nem tudtam, hogy ez mit jelent, hogy talán többet akart vagy kevesebbet, írtam neki. Újabb találkozás, elbaltázott első csók, majd újabb találkozás, végül jött egy borzalmas koncert és egy érthetetlen előadás Jurij Gagarin űrutazásának ötvenedik évfordulóján. Szó szót követ, beszélünk arról, mit akarunk egy kapcsolattól, és tudjuk, már eddig is tudtuk, hogy egymást.

Dermesztő hideg, buszmegálló, második első csók, ami már határozottabb volt mindennél. Azóta alig volt nap, amit ne töltöttünk volna együtt. Az elmúlt hónapokban minden nap egy meseszép lány hajtotta mellkasomra a fejét, vagy aludt a közelemben. És már egy hét is ki van jelölve, amikor elkezdjük a közös jövőt. Nagyon szeretem ezt a lányt."