Más tizenéves virágról virágra száll, Dóri kitart

2011.08.18. 15:24 Módosítva: 2011.08.18. 15:26

A Randiblog szponzora, a Randivonal rendszeresen közzéteszi olyan volt felhasználóik leveleit, akik a társkeresőn találtak magunknak párt, és a legérdekesebb ilyen írásokat mi is szemlézzük. Ma megint egy ilyen levelet ajánlunk olvasóink figyelmébe. A szerzője Dóri, és az ő beszámolóját-vallomását azért találtuk különlegesnek, mert Dóri arról ír, hogy bár abban az életkorban van, ami másnak a kicsapongás életkora szokott lenni, ő büszke arra, hogy egy 4 éve tartós kapcsolatban van. Ha további sikertörténeteket szeretne olvasni, vagy ha ön is szívesen kipróbálná az internetes társkeresést, kattintson át a Randivonalra!

Sosem gondoltam volna, hogy az interneten fogom megtalálni Életem Szerelmét. Sosem kedveltem a netes társkeresőket, mindig jobban szerettem élőben ismerkedni, mint virtuálisan. Nem is igazán az elkeseredés, hogy nem találom a párom, vonzott az oldalra, hanem inkább a kíváncsiság, hogy mennyire eredményes egy ilyen portál.

Marci és Dóri
Marci és Dóri

A történet valahogy úgy kezdődött, hogy 5 éve regisztráltam, mit sem sejtve, hogy egyszer majd itt ismerem meg Álmaim Férfiját. Pár hét után találtuk meg egymást Marcival, ősz környékén. Ezután néhány hónapig csak chateltünk, meg e-mailket váltottunk, majd képet cseréltünk. Számomra igazán megdöbbentő volt, hogy a vonzó személyiségű, kedves, őszinte srác, akivel már "rég" tartom a kapcsolatot, nemcsak gáláns, de még sármos is. Megkönnyebbülten konstatáltam magamban, hogy egy igazán jó pasival hozott össze a Sors. Bár volt bennem egy kis félelem, hogy mi van, ha nem fogok neki tetszeni, szerencsére nem így történt. Egy kis idő múlva megbeszéltünk egy találkozót, amelyre a következő év nyarán került sor. Csodás napnak ígérkezett. Csak álltam a Nyugati pályaudvaron, a szívem a torkomban, a gyomrom görcsbe rándulva, remegő térdekkel. Ám abban a pillanatban, amikor megláttam, minden félelmem elszállt. Beültünk egy otthonos kis teaházba, és beszélgetésbe elegyedtünk. Milyen érdekes, hogy minden tetszett benne. A hangja, az a gyönyörű zöld szeme, a haja, és őszintén szólva még most sem tudok rosszat mondani róla, pedig az első találkozásunk óta már sok idő eltelt. Végső soron a randink nagyszerűen sikerült, el is csattant az első csók, a várva várt édes, mézízű első csók.

Tudom, hogy fiatal vagyok, ám mégis megtaláltam a Nagy Őt. Immár 4 éve vagyunk együtt, boldogan. Azt hiszem, ennyi idő után elmondhatom, hogy megtaláltam a lelki társam, és a leendő férjem. Butaság előre tervezni, tudom, ám mégis. Olyan emberrel vagyok együtt, akit úgy imádok és szeretek, ahogy van, és semmin sem akarnék rajta változtatni... Szóval, mégiscsak 4 év, azok az évek egy ember életében, amikor a leginkább labilis érzelmileg, a hullámzó kamaszkor. Ilyenkor más tinédzser "virágról virágra száll", éli az életét, és tapasztalatokat gyűjt a fiúk/lányok terén. Mindenki szereti ezt a kort, és én (ha nem is maradunk együtt örökre) sosem fogom megbánni, hogy ezt az időszakot vele töltöttem/töltöm. Ez az igazi szerelem, amely ennyi idő után is lángol mindkettőnkben. Egyesek szerint a szerelem mulandó, nem lobog örökké a tűz... Én mégis úgy vélem, hogy nálunk nem válik majd szeretetté és megszokássá. Ez pedig abban a tényben leli magyarázatát, hogy egyszerűen még mindig tudunk egymásnak újat mutatni, és elfogadni a hibáival együtt, és őszintén megbeszélni a dolgokat. Sok ember nem képes erre, nem hajlandó kompromisszumot kötni egy kapcsolatban, és megérteni, hogy két félen múlik, sosem csak az egyik a hibás. Szentül hiszem (és sokak szerint naiv módon), hogy Vele fogom leélni az életem.

Büszke vagyok arra, hogy hűséges és őszinte kapcsolatban élek, és kívánom mindenkinek mindazt az odaadást, kedvességet és szerelmet, amint én kapok Tőle.