A házisárkány meséjét a kanos férjek találták ki

2011.09.13. 16:02

Még mindig érkeznek reakciók email-címünkre a Renáta álnévre átkeresztelt olvasónk levelével kapcsolatban. Abban a posztban a harmadik nő szólalt meg, mondván, hogy ő sohasem utazott kifejezetten a nős férfiakra, mindig az unatkozó, otthon elhanyagolt férjek kezdtek el udvarolni neki. A mai írás szintén egy olyan hölgytől érkezett, aki volt már hűtlen, de ő teljesen más következtetésekre jutott az okokkal kapcsolatban, miután egyszer találkozott volt szeretőjének feleségével. Enikő sorait olvashatja alább, de az ön történetét-gondolatait is várjuk, írjon a Randiblognak, ha van mondanivalója!

30as, férjezett nő vagyok. Voltam már hűtlen, mint mindannyian. Ez az ember természete. Csaltam már, engem is csaltak már.

És én is voltam már ‘Renáta’. És persze az én nős barátom is azt állította, hogy csak a gyerek tartja őket össze, na meg persze a pénz, amit ő keres. Sokszor ecsetelte, micsoda hárpia a felesége, hálátlan, követelőző és idegesítő. És, amikor hajnali kettőkor az asszony telefonhívásai ébresztettek bennünket, el is hittem mindent, amit korábban hallottam. Én próbáltam a megértő, kedves, igazi szerető lenni, akihez a meggyötört férj (másnak a férje!) menekül otthonról. Ígérte, elválik, csak engem akar, blablabla.

Fotó: Robert Elsing/sunshine

Miután szakítottam, megkeresett a felesége. Egy kedves, csinos, kétségbeesett asszony, akinek a családja az élete értelme, mindennek ellenére szerette a férjét. Tudni akarta, tényleg vége van-e a viszonynak, férjének már nehezen hiszi. De újra megpróbálja vele, ha valóban szakítottunk. Nem én voltam az első. És gondolom, nem is az utolsó. Az asszonyt látva, beszélve vele nagyon szégyelltem magam. Ez a nő a hálátlan, pénzéhes fúria? Ő az, aki pokollá teszi a családi életet? Nem igaz. Ezt csak nekem (nekünk, szeretőknek) bizonygatják, hogy beadjuk a derekunkat. Hiszen ágyba bújnánk-e egy férfivel, aki azt meséli, otthon minden OK, a felesége kedves és bájos, jó anya és kiváló szakács, kellemes partner az ágyban, csak éppen ő kalandozni akar egy kicsit. Nem hiszem. Talán magukat is meg akarják győzni ezek az urak, így elhallgattatva fel-felébredő lelkiismeret-furdalásukat.

A házisárkány történet, az elélünk egymás mellett, külön szobában, szex nélkül mese.

Csak vannak pillanatok, mikor mi ‘Renáták’ hiszünk a mesékben. Egy fiút az interneten ismertem meg, 300 km távol élt tőlem. Találkoztunk, kapcsolatot kezdtünk egymással. Érdekes, szórakoztató, rendkívül jóképű, lelke mélyén játékos, örök gyerek. Azt hiszem, a legfőbb vonzereje mégis az volt ennek a kapcsolatnak, hogy hetente-kéthetente egy-két napra kiszakadhattam a saját életemből, környezetemből. Szerettem az ő városát, kedveltem az ő barátait, az ő életét, szívesen utaztam hozzá hétvégéken. Nagyon kellemes napokat töltöttünk együtt. Eközben otthon elért a ‘villámcsapás’. Nem villámcsapás-szerelem, hanem villámcsapás-vágy. Az első pillantásból éreztük, fergeteges szex fog kikerekedni. És valóban, minden találkozásunk az ágyban kezdődött és végződött. Amikor vele voltam, nem tudtam tóparti sétákra, kellemes vacsorákra, baráti körben eltöltött estékre gondolni, csak arra, mikor esünk végre egymásnak. Ők ketten együtt tökéletes kombináció voltak. Na persze nem lehet így egy életet leélni – sajnos...

Sokan azért keverednek újra és újra kalandokba, titkos viszonyokba, mert az Igazit keresik, tudatosan vagy tudat alatt.

Engem az apró pillantások, mosolyok, érintések indítottak kalandozni. És az ezek után a pillantások, mosolyok és érintések után következő játék és izgalom, ami elkísér az ágyig vezető úton.

Férjemmel közel 10 éve vagyunk együtt, 5 éve házasodtunk, van egy három éves mesebeli kisfiunk. Nem léptem félre mellette. Szeretem és tisztelem. Jó apa és jó férj.

Kísértések persze voltak, de egyik sem olyan erős, mint a mostani. A fergeteges szex előszele…

Mára a nekem jót felváltotta a nekünk jó. Ezért akarok és tudok ellenállni a kísértésnek. Egyelőre.

Erről szól az egész. Tudsz-e nemet mondani magadnak? És akarsz-e?