Amerikai kutatóknak az jutott eszébe, hogy meg fogják nézni, ki mennyit eszik egy-egy étkezéskor, és az elfogyasztott kalóriamennyiséget aszerint vizsgálják, hogy az alanyok férfiak vagy nők társaságában étkeztek-e. Talán a nőkre nézve kevésbé meglepő az eredmény: ha férfiakkal vannak, kevésbé merik elengedni magukat, és zabálás helyett szinte csak csipegetnek. De a férfiakra is a nőtársaság van étvágygerjesztő hatással, azaz elvileg univerzálisan ajánlható fogyasztómódszer, hogy aki diétázik, kerülje a női társaságot az étkezőasztalnál.
A Journal of Applied Social Psychology című folyóiratban publikált kutatás eredményeit például itt közlik részletesebben, de a fontos részleteket alább is megtalálhatja. A lényeg az, hogy a kutatást az Indiana University of Pennsylvania hallgatóin végezték el az egyetemi ebédlőben, ahol az étkezni vágyók maguk választhatják meg, hogy mit esznek, és hogy abból mennyit. Az egyetem hallgatói közül bizonyos Molly Allen-O’Donnell volt az, akinek eszébe jutott azt megvizsgálni, hogy társaságfüggő-e, hogy ki mennyit fogyaszt.
Az egyetemi kantinban természetesen csak azokat figyelte, akik csoportosan étkeztek, ezért azt nem lehet tudni, hogy a magányos étkezésnek mik a hatásai. Az étkező társaságokat mindenesetre a kaja kiválasztása után környékezte csak meg, és ekkor részletesen kikérdezte őket. Mint kiderült, az ételmennyiséggel semmilyen összefüggésben nem áll például az, hogy valaki a haverjával vagy mondjuk a barátjával/barátnőjével étkezik-e. Csak az számít, hogy a többiek között melyik nem képviselői dominálnak.
Egy olyan nő, aki nőkkel eszik, átlagosan 833 kalóriának megfelelő ebédet vett. Azok a nők viszont, akik férfitársaságban étkeztek, csak 721 kalóriának megfelelő ételt szedtek a tálcájukra. Ez az adat meg is felel korábbi elméleteknek, illetve megfigyeléseknek, hiszen visszatetszést kelthet a férfiakban, ha egy nőt zabálni látnak, ezért a hölgyek általában jobban odafigyelnek, ha nem maguk között vannak. Korábbi kutatások egyébként azt is igazolni látszanak, hogy az anorexia kialakulásával is összefüggésben lehet az a jelenség, hogy a nők úgy érzik, egy férfi társaságában az elfogyasztható ételmennyiség kisebb, mint amennyit egyébként ennének. Persze azt senki nem gondolta volna, hogy ez a különbség a számokban is ilyen markánsan megjelenik.
Még nagyobb meglepetést okoztak azonban a férfiak, akikről az a kép él valahol a kollektív tudatalattiban, hogy imádnak közösen nagyokat zabálni. Ezzel szemben az amerikai kutatás azt találta, hogy míg a férfiak férfitársaságban átlagosan 952 kalóriányi ételt vettek magukhoz, hölgyek jelenlétében még nagyobb adagokat kérnek, átlagosan 1162 kalóriát. Azaz nemcsak a nők esznek többet nőtársaságban, hanem a férfiak is.
A kutató egyébként kerek perec meg is kérdezte a felmérésben részt vevőket, hogy direkt azért vettek-e többet/kevesebbet, mert nőkkel/férfiakkal étkeztek, de mind a 127 megkérdezett tagadta, hogy ilyen megfontolások vezették volna az ételek és a mennyiségek kiválasztásakor. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy asztaltársaságunk nemi összetétele tudat alatt befolyásol minket, bár ezt talán csak akkor lehetne teljes biztonsággal mondani, ha a kutatásban mindegyik alanyt etették volna egymás után férfi, majd női társaságban is, hogy kiderüljön, ugyanaz a személy tényleg többet eszik-e, ha nők vannak jelen, és kevesebbet, ha férfiak.