Két szívszorító történet a tökéletes öregségről

2011.10.22. 17:23

Ma két egymástól független történetet mutatunk be, mind a kettő arra ad példát, hogy az öregség nem feltétlenül jelent hosszas szenvedést és egyedüllétet. A fenti videó egy 72 évig tartó házasság fényképeit mutatja be, Gordon és Norma Yeager 94, illetve 90 évesen, mindössze egy óra különbséggel hunytak el a napokban, egymás kezét fogva. Az eset már önmagában azért bekerülhetett volna a hírekbe, mert az amerikai házaspár több mint hét évtizeden keresztül együtt maradt, de haláluk körülményei miatt külön figyelmet érdemelnek.

Az öregségben az egyik legfélelmetesebb, hogy az ember hosszas betegségre számít, lassú leépülésre, házastársa elvesztésére és ehhez kapcsolódóan sok évnyi magányra. Yeagerék ettől mind megmenekültek – talán ez volt a sors jutalma a 72 évnyi hűségért. A mai poszt első történetének egyébként remek egészségnek örvendő főszereplői a napokban autóbalesetet szenvedtek, és mindketten súlyosan megsérültek. A helyszínről egy mentőautóban vitték el mindkettőjüket, és az öregek az út közben végig egymás kezét fogták. A másik kezét a kórházba érkezve sem engedték el, pedig eszméletüket a baleset következtében ekkor már elvesztették, a külvilágra nem reagáltak.

Először a férj teste adta fel a küzdelmet a súlyos sérülésekkel szemben. A család azt nyilatkozta a Daily Mailnek, hogy mindannyian ott álltak a kórházban, és látták, ahogy Gordon lélegeztetőgépe azt mutatja, hogy az öregúr nem lélegzik már. Meglepetésükre azonban a 94 éves bácsi szívére kapcsolt gép továbbra is szívritmust mutatott. Az odaérkező nővér elmagyarázta, hogy ez azért lehetséges, mert a férj kezét továbbra is szorította feleség, aki még életben volt. A gép Norma szívének dobogását érzékelte.

A feleség szíve mindössze egy óráig vert még tovább mindkettőjük helyett, aztán ő is követte férjét a halálba. A házaspár a temetésen közös koporsót kapott, aztán egyszerre hamvasztották el őket, hamvaikat összekeverve szórták szét.

Nem ők az elsők, akik ilyen szépen haltak meg – valószínűleg sokan vagyunk, akik pontosan ilyen halált kívánunk saját maguknak. És a halál elé egy ilyen életet.

Persze ha az a bizonyos élet még tovább tart, még jobb. Vannak, akiknek ebben is részük lehet – a fenti fotóról megnyitható galériában egy 75. házassági évforduló képei tekinthető meg. A második történet főszereplői, a brit George és Connie Watson 96, illetve 95 évesek, és remek egészségben örülhettek gyémántlakodalmuknak, még az újságokba is bekerültek, hiszen ők közép-Anglia legrégebb óta házas párja.

1932-ben találkoztak először, és négy évvel később házasodtak össze. Rendhagyó a lakodalomra nem a férj, hanem a feleség kezdeményezésére került sor, aki nem várt arra a végtelenségig, hogy megkérjék a kezét, hanem megmondta barátjának, hogy most már vegye el őt feleségül, mert nem hajlandó a végtelenségig várni. George Watson így is tett, és a lakodalomra 1936-ban sor is került.

Az azóta eltelt 75 évből csak hármat nem töltöttek együtt, amikor a férj a második világháború alatt a távol-keleten szolgált. Connie-t persze a hosszú, boldog házasság titkáról kérdezték az újságírók, amire az asszony nem tudott sok újdonságot válaszolni. „Mindig is jól kijöttünk egymással, pedig volt, hogy veszekedtünk, és sok nehézségen is keresztülmentünk” - mondta. A lényeg valószínűleg tényleg ennyi: a hosszú házassághoz együtt kell maradni, akármi történik is.

Ha ön is ismer ilyen párokat a környezetéből, családjából, akik évtizedekig hűek maradtak egymáshoz, együtt öregedtek meg, vagy életüket más szempontból tanulságosnak találja, kérjük, írja meg nekünk a történetet emailben!