Újabb olvasói levél érkezett a megcsalásról, ezúttal egy hűtlentől, egy hónapokkal ezelőtti posztra reagálva. Az alábbi sorok szerzőjét mi Richárdnak fogjuk hívni, és elöljáróban elég annyit tudni róla, hogy a szóban forgó kapcsolatban ő volt, illetve lett volna a házasságot felrúgó fél, de a dolgok végül - szerencsére - nem abba az irányba mentek el, ami a megcsalós történetekben szokásos. Olvassa tehát ön is szeretettel Richárd történetét, és ha hozzátenne valamit, reagálna rá, vagy elmesélné saját tapasztalatait - hűtlenségről vagy egyébről -, kérjük, írjon a Randiblog email-címére!

„Engem Ágoston története inspirált arra, hogy megírjam a saját történetemet, mivel nagyon hasonló azzal a különbséggel, hogy rövidebb idő alatt zajlott le, illetve nekem még friss az élmény, és nem is vagyok igazán túl rajta. Az én esetemben a szeretőm és én is „megcsalók” voltunk, de természetesen csak a saját élményeimről tudok írni. Nem felmentést keresek a történtekre, de tudom, hogy sokan szenvednek hasonló problémáktól, és bár valóban én tettem meg azt, amit nem kellett volna, nekem legalább olyan nehéz ezt kezelni, mint annak, akinek csalódást okoztam.

A házasságommal igazából nagyon nagy és megoldhatatlan bajok nem voltak, viszont alapvetően mindig is hiányzott belőle a szenvedély, illetve maga a nagybetűs szerelem. Ettől függetlenül mindig is szerettem a feleségemet, és ezt nem egyfajta önfeloldozásként írom, hanem mert fontos eleme a történetnek.

Az egész márciusban kezdődött. A gyerekeink ugyanabba a sportcsapatba járnak, így találkoztunk az új partneremmel. Elég hamar kialakult köztünk a vonzalom, de az elején én nem vettem komolyan a dolgot, néhány hét alatt azonban egyre inkább egymásba szerettünk. Viszonylag sokat találkoztunk és beszéltünk, bár a férjével nekik is, nekünk is két gyerekünk van, így eléggé nehéz és körülményes volt összehozni a találkozókat. Ennek ellenére egyre csak mélyült köztünk az érzelmi viszony, olyan erősen, amit én korábban soha nem tapasztaltam, és itt kezdődtek a problémák. Egyrészt valószínű, hogy én voltam az, akiben erősebb volt a másik iránti vonzalom, másrészt emellett neki is, nekem is folyamatos vívódással kellett szembenézni, hogy fel lehet-e rúgni a korábbi életünket. És most nyilván sokan nem értik és elítélik ezt a dolgot, de miközben szerelmes voltam valakibe, és fizikai fájdalmat éreztem ha nem lehettünk együtt, ezalatt folyamatosan éreztem a feleségem szeretetét, és mindent megtettem azért, hogy semmiképp se érezze meg, hogy valami történt. Nem arról volt szó tehát, hogy elfordultam a feleségemtől. Sőt, főleg amikor már kezdtem érezni, hogy az új kapcsolat nem működhet, akkor próbáltam az érzéseimet felé irányítani. Ebben az időszakban én olyan belső vívódáson mentem keresztül, amit nem kívánok senkinek! Ezt most lehet önsajnálatként értékelni, és azt mondani, hogy megérdemeltem, de csak az tudja, hogy ez milyen érzés, aki ezen már keresztülment. Nem aludtam, alig ettem, nem érdekelt semmi, és nem tudtam gyakorlatilag semmi másra koncentrálni, mert vagy a szerelem, aztán annak elvesztése, vagy az emiatt érzett bűntudat járt az eszemben.

Tudniillik a kapcsolatból nem én hátráltam ki, hanem a másik fél. Ez egy kb. két hónapos folyamat volt, az okokat máig nem tudom, de ami biztos, hogy én sem és ő sem tudtunk dönteni, én pedig ebben a kettősségben folyamatosan őrlődve taszítottam el magamtól, miközben persze vágytam rá. És iszonyatosan fájt, és furcsa módon kudarcként éltem meg, miközben tudtam, hogy elkerülhetetlen. Azóta ő már egy éven belül a harmadik (én voltam a második) férfivel próbál új életet kezdeni, miközben képtelen elhagyni a férjét mind lelkileg, mind testileg, de ez legyen az ő problémája.

Miután szakított velem, én minden eszközt megragadtam, hogy gyorsan elfelejtsem, és tulajdonképpen ez lett a lebukásom okozója is. Elkezdtem ugyanis levelezni és beszélgetni olyan barátokkal, akikben megbíztam, és akik támaszt tudtak nyújtani ebben az időszakban. Az egyik ilyen levelezést találta meg a feleségem. Nem voltak nagy jelenetek, én őszintén elmondtam azt, hogy mit éreztem, és amit látott is, hogy min mentem keresztül. Bűntudatom is amiatt volt, hogy nem kellett volna megtudnia, hiszen felesleges fájdalmat okoztam neki, és magamban kellett volna elrendezni a dolgot. A kezdeti sokk és elkeseredettség és csalódás után azt hiszem megpróbálta megérteni, hogy mi vezethetett oda, hogy én érzelmileg megbillentem. Sokat beszélgettünk, és még sokat is fogunk beszélgetni arról, hogy mi az, ami a másiknak fontos lehet, és hogyan lehet tenni azért, hogy magunknak is és egymásnak is örömet tudjunk okozni, azaz egyszerűen újra, illetve tán még jobban szeretni tudjuk egymást. Még nagyon az elején vagyunk, egy hónap telt el, de azóta sem volt köztünk feszültség, és érzem, hogy a feleségem is azon dolgozik, hogy rendbe tegyük a házasságunkat. Ebben az egy hónapban sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint korábban bármikor. Persze sok kétség van benne is és bennem is, valószínűleg soha nem fog már úgy nézni rám a feleségem, mint azelőtt, de nagyon jó érzés, hogy mindketten tudjuk a másikról, hogy megoldást keresünk, és nem csak a sérelmeinket vágjuk egymás fejéhez. Nagyon elkezdtünk odafigyelni egymásra, és mindez valóban azért lehetséges, mert érzelmek vannak köztünk. Kár, hogy ilyen áldozattal kellett eljutnunk idáig.

Sok párt látok a környezetemben, akiknek azért megy tönkre a kapcsolatuk, mert képtelenek beszélni egymással, vagy ha beszélnek is, akkor csak egyszerűen nem értik egymás szavát. A kezdeti szerelemi vonzódás minden kapcsolatban elmúlik egy idő után, és meg kell tanulnunk, hogyan szeressük a párunkat úgy, hogy az neki is jó legyen, és ne csak a saját elvárásainkból induljunk ki. Persze az elvárásainkat is meg kell tudnunk fogalmazni, mert ez egyoldalúan nem működik. Valóban, ha már a szeretetet felváltja a közöny vagy az utálat, akkor nincs mit tenni, lépni kell. De amíg vannak érzelmek, addig igenis rendbe lehet hozni, csak dolgozni kell rajta. Még egyszer, nem feloldozást keresek, megcsaltam a feleségemet, és ez hiba volt, de szerettem volna én is megmutatni kicsit, hogy milyen a másik oldal, és azt, hogy ebből hogyan lehet esetleg elkezdeni építkezni."