Egy érdekes trendre figyelmeztet a Forbes magazin website-ján nemrégiben megjelent cikk. Azt már régóta tudjuk, hogy a Facebook egyre gyakrabban szolgáltat válóokkal, ezért kézenfekvő, hogy a bírósághoz forduló házaspárok perében kulcsfontosságú lehet, hogy ki mit tett vagy mondott egy adott közösségi oldalon. Így már nem is elszigetelt az a válóper, amelyben egy bíró elrendelte, hogy a felek azonnal adják meg egymásnak a Facebookon és társkereső-oldalakon használt jelszavaikat.

Az egyik legutóbbi ilyen esetben a válófélben levő férj az otthoni közös számítógépen talált néhány a feleségére nézve terhelő dolgot, amiből arra a következtetésre jutott, hogy az asszony Facebook-oldalán még több ilyen információ lehet. A dolog középpontjában a gyermekelhelyezés volt, hiszen a bíróságon a gyerekeket magának követelő anya máshol teljesen máshogy nyilatkozott állítólag hőn szeretett csemetéiről. Ráadásul, mint kiderült, közben két társkeresőre is feliratkozott, bár férjétől hivatalosan még el sem választották.

A bíróságon a férj képviselője indítványozta, hogy hadd tekintsenek bele a feleség adataiba a további bizonyítékokért, amit a bíró jó ötletnek talált, és elrendelte, hogy a házastársak adják meg egymásnak jelszavaikat. A feleség ebbe beleegyezett, de rögtön SMS-ezni is kezdett valakinek, hogy gyorsan törölgesse ki a Facebookról a nemkívánatos üzeneteket. Pechjére a bíró ezt megneszelte, és azonnal megtiltotta a törölgetést. Persze a férj képviselője az indítvány benyújtása előtt leellenőrizte kliensének üzeneteit, így ott már nem volt semmi nemkívánatos.

Nem ez volt az első bíróság által elrendelt jelszómegadás Amerikában, holott a Facebook felhasználó feltételei között ott van, hogy a júzereknek a biztonság érdekében tilos bárkinek megadniuk a jelszavukat. A bírók a jelek szerint nem veszik túl komolyan ezt a szabályt, és a jelszómegadást kvázi igazságszérumként vagy hazugságvizsgálóként alkalmazzák, igaz, a fent leírt esetben a bíró azt is megtiltotta a feleknek, hogy a jelszó birtokában a másik fél nevében bármit tegyenek vagy mondjanak a közösségi oldalakon a bizonyítékok felkutatásán kívül.

Ezen a linken egyébként egy másik olyan amerikai bírósági esetről van szó, ahol az egyik felet jelszavai megadására kötelezték, azzal a két különbséggel, hogy itt nem válóper volt folyamatban, valamint hogy a jelszavakat nem az ellenérdekelt fél kérte, hanem a bíró, aki ezek után maga tekintett bele az illető Facebookjába. Egy másik bíró úgy oldotta meg a problémát, hogy megkérte az eljárás alatt álló személyt, hogy jelölje meg a bíróságot barátként a Facebookon, így a bíróság betekinthetett az illető virtuális magánéletébe. A tanulság mindenesetre ezúttal is ugyanaz, mint amit már annyian, annyi mindenből kiindulva, annyiszor megfogalmaztak: ha valamiről nem szeretnénk, hogy kiderüljön, akkor azt soha, semmilyen formában ne tegyük fel az internetre.