Egy meglehetősen eredeti nézőpontból taglalja a Frisky.com-on megjelent cikk a szakítás témáját. Az alapszituáció az, hogy egy férfi szakítani akar a szakítani nem akaró barátnőjével, és a dolog rögtön itt a kiinduláskor egy meglepő fordulatot vesz. A szerző szerint ugyanis - aki ráadásul kivételesen nem egy önmagát áldozatnak beállító nő, hanem egy férfi - a pasiknak ki kell érdemelniük, hogy a csajukat kidobhassák. Eszerint hét pontot kell teljesítenie egy férfinak ahhoz, hogy jogalapja legyen fenéken billenteni saját megunt barátnőjét. Nézzük, hogy melyek ezek! (Hölgyek is olvassák ám nyugodtan, mert a pontok zöme igazából nemtől független, tehát fordított helyzetben, férfiak kirúgásakor is alkalmazandó.)

1. Nem szabad úgy szakítani, hogy akkor kerülnek szóba először a problémák. A másikat akkor fair melegebb éghajlatra küldeni, ha már előzőleg szóltunk neki, hogy gond van, de ő nem csinált semmit, hogy a dolgok helyre jöjjenek. A szakításkor egyszerűen nem ér először előhozakodni azzal, hogy mit nem bírunk a másikban. Először meg kell próbálni megbeszélni és megoldani a dolgokat, ezek kudarca esetén jöhet a fel is út, le is út. Ne lepjük meg a másikat a szakítás hírével, ne érje őt derült égből villámcsapásként, legyen előzménye a dolognak!

2. Ezen kívül meg kell várni a megfelelő pillanatot a szakításhoz. Ha ember módjára szeretnénk elválni a másiktól, akkor olyankor nem zúdítjuk a nyakába, hogy már elegünk van belőle, amikor valami családi vagy munkahelyi probléma egyébként is megnehezíti az életét. Persze szakítani semmikor sem jó, és semmilyen körülmények között sem kell évekig halogatni azt a bizonyos kínos beszélgetést, de pl. ha a barátnő másnap vizsgázik vagy állásinterjúra megy, esetleg nővérének lesz az esküvője, akkor azt a pár napot még bírjuk ki mellette.

3. Férfiasan fel kell készülni arra is, hogy a csaj azonnal mindennek elmondja frissiben exszé vált barátját, akármilyen kíméletesen is próbál szakítani az illető. Egy férfi ne vagdalkozzon, ne vágjon vissza, fogadja rendületlenül, férfias méltósággal a csapásokat, és ne várja el, hogy volt szerelme hidegvérrel képes legyen túltenni magát azon, hogy kidobták.

4. Pontosan az ilyen jelenetek elkerülhetetlensége miatt a rendes férfiak megvárják, amíg valami nyugodt, zárt helyen mondhatják meg barátnőjüknek, hogy elhagyják. Egy zsúfolt kávézóban ilyesmit közölni például botorság, a Frisky egyenesen azt javasolja, hogy a férfi vegye a fáradságot, és menjen el a nő saját lakására, és ott álljon elő a farbával. Így a hölgynek nem kell nyilvánosan megszégyenülnie, nem kell sírva hazamennie, hanem legalább barátságos, megnyugtató környezetben fogadja a hírt.

További előnyei ennek, hogy amikor a férfi az előző pont figyelembe vétele, azaz a dühkitörés kiállása után úgy érzi, hogy vége a jelenetnek, akkor leléphet. A Frisky ugyan nem teszi hozzá, de mi igen: praktikus továbbá, hogy ha a hölgy dobálózásra vetemedik mérgében, legalább a saját cuccait töri össze, nem a férfiét vagy másét.

5. Tartózkodni kell továbbá a szakításkor tabu szavak kiejtésétől. A Frisky nem írja, de mi emlékeztetünk mindenkit, hogy nagyon nem szerencsés ilyenkor a „soha” és „mindig” szavakat tartalmazó általánosításokba bocsátkozni. Ajánlott továbbá kerülni az egyes szám második személyű megfogalmazásokat, és ehelyett az első személyre, azaz saját magunkra koncentrálni. „Sose figyelsz arra, amit mondok” = rossz. „Gyakran úgy érzem, hogy semmi foganatja annak, amit mondok” = kevésbé rossz.

6. A legtöbben úgy érezzük, hogy ha igazunk van, akkor jogunk van beszélni, a másik meg köteles meghallgatni az igazságot. Aki rendes, az viszont nem vág mindent a másik fejéhez, csak azért mert igaz. Pontosabban: vagy igaz, vagy a szakítás kiélezett szituációjában igaznak tűnik. Nem kell a másik összes létező rossz tulajdonságának részletes katalógusával megindokolni, hogy miért akarunk szakítani, és a Frisky külön figyelmeztet arra, hogy ne törjük egy életre össze a másik önbizalmát egy „rossz vagy az ágyban” típusú megállapítással, még akkor se, ha tényleg így gondoljuk. A másik oldalról viszont a nőkkel szemben is minimum, hogy ne hozakodjanak elő ilyenkor azzal, hogy a férfinak túl kicsi a farka. Még akkor se, ha tényleg az.

7. Az utolsó pont pedig az, hogy a férfi a szakítást azzal fejezze be, hogy ha a nő valamit szeretne még megbeszélni később ezzel kapcsolatban, szóljon nyugodtan. Ha szól, tényleg beszéljen is vele, ha már megígérte. Hogy mi a teendő akkor, ha közben már új barátnő került a képbe, arról nem szól a fáma, a lényeg az, hogy ha tudunk, segítsünk az exünknek megérteni a történteket és lezárni magában a múltat. Ehhez egy pár utólagos beszélgetés esetleg segíthet, de persze ezt se kell a végtelenségig nyújtani.

Ön szerint mik az etikus szakítás további követelményei? Volt olyan, hogy önnel valaki úgy szakított, hogy a fenti szabályok valamelyikét durván áthágta, esetleg valami más miatt okozott szükségtelenül nagy fájdalmat? Írjon egy pár sort, vagy írjon egy hosszú levelet - mindent elolvasunk, mindenkire kíváncsiak vagyunk, mindenkinek válaszolunk, blogunk címe még mindig a régi!