Az internetes társkeresés egyik alapszabálya, hogy az első randinak valami nyilvános helyen kell lennie, hogy bármelyik fél könnyedén azonnal leléphessen, ha valami gáz van. Sose lehet tudni, hogy igazából ki az, aki napok, hetek vagy hónapok óta teszi nekünk a szépet egy virtuális álarc mögül. Ha egy olyan történetet hallunk, ami azzal kezdődik, hogy egy nő az interneten megismerkedik egy férfival, akinek az a kikötése, hogy a hölgy az első randira azonnal menjen fel a lakására, és a nő a veszélyekkel nem számolva fel is megy, rögtön valami brutális befejezésre számítunk.

Erzsébet és Gyula esetében azonban semmi horror nem volt, a félelmetesen kezdődő sztorinak a lehető legboldogabb a vége, ráadásul ebben az esetben is meglepően hamar. Talán azért lehet, hogy Erzsébet nem ismerte az webes társkeresés egyik legalapvetőbb biztonsági szabályát, mert valószínűleg nem egy nagy internet-guru: 66 éves. Azonban szerelme, Gyula is 63, így remekül összeillenek. Természetesen szponzorunk, a Randivonal sikertörténetei között akadtunk erre a sztorira is, olvassák alább szeretettel a két szerelmes párhuzamos beszámolóját, vagy kattintsanak át a Randivonalra további történetekért vagy egy kis karácsony előtti last minute társkeresésért!

Erzsébet:

„Én egy 66 éves özvegy hölgy vagyok, párom 63 éves elvált úr. Férjem tavaly télen halt meg, eddigi életemben mindig párkapcsolatban voltam, és nem tudtam elfogadni, hogy egyedül kell leélnem az életemet. Beléptem erre a társkereső oldalra, tétova elképzeléseim voltak, a fényképes bemutatkozásokat néztem meg, és kerestem valamit, ami megfog.

Október 24-én egy fényképről szimpatikus arc nézett rám. Azonnal írtam neki, ő még aznap válaszolt. Két nap alatt 24 levelet váltottunk. Ezekből kiderült, hogy azonos az érdeklődési körünk és az életutunk idáig, egyformán szeretjük a zenét, és sok minden mást is. Ő is tartós párkapcsolatot keresett, mint én, és hajlandó leendő társához költözni, ami legfőbb vágyam volt. Következő nap találkoztunk, ami megerősítette eddigi elvárásainkat egymás iránt. Megkértem gyermekeimet, segítsenek az átköltöztetésében, ami november 2-án megtörtént. Azóta egyszer voltunk az ő városában, elintézte hivatalos ügyeit, lakását lezárta.

Jól érezzük magunkat itt nálam, igyekszik mindent úgy alakítani mint otthon, ebben segítek neki. Megismerkedett a szomszédokkal is, új baráti kapcsolatok alakulnak. Gyermekeim elfogadták, unokáim szeretik. Végtelenül boldogok vagyunk, hogy nem kell tovább egyedül élnünk, és mindent megteszünk, hogy így is maradjon.”

Gyula:

„Történetünk hihetetlenül gyors volt, mégis úgy érzem, ő volt az, akit idáig kerestem. 63 évesen túl vagyok két váláson és egy hosszú párkapcsolaton. Beléptem a társkereső oldalra október 21-én, de nem hittem abban, hogy sikeres lesz. 24-én este kaptam levelet egy kedves hölgytől, válaszoltam rá. Fényképes volt, megragadott a bemutatkozása, stílusa, és hibátlan helyesírása.

Gyors iramban váltottuk a leveleket. Felajánlotta, hogy eljön meglátogatni, mivel az volt a kikötésem, hogy otthonomba várom a jövendő páromat. Két nap múlva eljött, visszafelé már együtt mentünk az ő otthonába. Megegyeztünk abban, hogy praktikusabb lenne, ha őnála élnénk, ezért én zártam le a lakásomat. Azóta csak kétszer voltam a városban, ahol születtem és éltem: költözni és hivatalos ügyeket intézni.

Új otthonomban jól érzem magam, egyéni szokásaimat megtartottam, párom szeretettel vesz körül, a kiskutya is tőlem várja már a megszokott ételét. Azóta megtörtént az első családi összejövetel is, ahol úgy érzem, elfogadtak. Az idén már nem kell egyedül töltenem az ünnepeket!”