Így kell kíméletesen szakítani

Néhány héttel ezelőtt közzétettünk egy listát arról, hogyan kell úriemberesen, a lehető legkíméletesebben szakítani. A válaszul érkezett olvasói leveleket eltettük mostanáig, de azért a 2011-es év nem múlhat el anélkül, hogy meg ne szavaztatnánk a Randiblog olvasóit arról, hogy a levélírók közül kivel voltak a legkíméletesebbek. Olvassa el az olvasóinktól érkezett négy sztorit, és válasszon, melyik szakítás volt a legkevésbé rossz annak, akivel szakítottak!

Albert - Facebookon szakítottak vele

„Anikóval fél évig voltunk együtt, vidéken élt, volt egy kisfia. Állandóan mosolygott és dicsért, soha semmivel nem volt problémája. Egy fura tulajdonsága volt: éjjel nappal azzal traktált, ki mit mondott, szidott engem a hátam mögött. Hamarosan az összes barátommal összeveszített a társaságból, ahol megismertem. Szexmániás, és végtelenül szentfazék volt egyszerre. Így utólag rájöttem, hazudott reggel, délben, este...

Aztán jött az egyik utolsó meglepetés, a legdurvább, péntek este 6-kor kaptam egy e-mailt Facebookon, hogy köszöni, hogy szereztem jegyet a szülinapjára a vágyott musicalre, meg minden, de ő inkább elmegy Nyíregyházára a kisfiával, hogy végre együtt legyenek egy kicsit. Reméli, nem bántott meg és nem haragszom… de haragudtam!

Azóta se kép, se hang, eltűnt. A „családi csomag” telefont nem veszi fel, és semmire nem válaszol. Facebookról törölt, letiltott. Hm, ez van, úgy tűnik, hogy én voltam az eszköz, akivel elérte, hogy exszeretője otthagyja feleségét, és összeköltözzön vele.

Ui: Pár nappal ezelőtt kaptam egy levelet a frissen elvált férjtől, aki ecsetelte, hogy tíz évvel ezelőtt azt hitte, megfogta az Isten lábát Anikóval, de most csak annyit tud mondani, hogy elmondhatatlan boldogságot érez, hogy végre megszabadult tőle, és vigyázzak vele nagyon, mert semmi nem az, aminek látszik!”

Bogi - karácsony előtt szakítottak vele

„A vőlegényemmel karácsony előtt épp arról beszéltünk, hogy az anyukájának mit fogunk venni, mikor közölte, hogy ő már nem szeret és időt kér, hogy átgondolhassa, mit csináljon...

Emlékszem, csak álltam, mint egy hülye, és nem tértem magamhoz percekig. Majd leüvöltöttem a fejét és elrohantam. Egy ideig nyűglődtünk még, majd szétmentünk, már kb. 4 éve.”

Cili - hirtelen és megalázóan szakítottak vele, de utána mégis barátok maradtak

„A legutóbbi kapcsolatom már csak amiatt is nagy hatással volt rám, hogy számomra rendhagyó módon lett vége: nem én szakítottam, hanem velem szakítottak. Az ok egyébként elég prózai volt: elmúlt a szerelem. Hmm. Erről mindig az 1-2 hónapos gimis „kapcsolataim” jutnak eszembe. Elég rosszul érintett már csak azért is, mert nem egy kimerült, ellaposodott, többéves kapcsolat volt, hanem egy 5 hónapos, nagyjából veszekedésmentes, boldog időszaka volt az életemnek. A szakítás abszolút váratlanul ért, és nagyon rosszul éltem meg azt is, majd az azt követő pár hetes időszakot is.

Úgy gondolom, az említett pontok teljesen korrektek és jogosak, és nagy valószínűséggel nekem is segítettek volna kevésbé drámaian megélni az eseményeket, ennek ellenére ezúttal sajnos nem élvezhettem ezeket a kiváltságokat. De egyet sem:

1. Az ismerkedés és együtt járás alatt is jellemző volt, hogy a barátom soha nem jelezte, ha valami nem tetszett neki, csak random szakítással fenyegetőzött, mondanom sem kell, a későbbi szakítás is ilyen jellegű volt.

2. Buli helyszínéről szó nélkül lelépés (úgy volt, hogy nála alszom), utánamentem, majd balhé és szakítás, mindez a féléves vizsga prezentációmat megelőző éjjel (aludtam 2 órát, és átbőgtem 4-et).

3. Vagdalkozás fel sem merült részemről, én szerettem.

4. A veszekedés és szakítás ugyebár az ő lakásán történt, hát nem volt túl lélekemelő bőgve hazamenni az egyik legneccesebb éjszakai járaton.

5+6. Totális megsemmisülés, miután indulatoktól vezérelve érzelmi és szexuális szinten is a nullával egyenlővé degradált.

7. Hát ez félig-meddig teljesült, ott helyben nem, de miután kicsit lehiggadtak a kedélyek, 3 nap után felhívott, hogy beszéljük át a dolgokat, mert nagyon szégyelli magát a korábbi viselkedése miatt, tudja, hogy nem volt igaza, és hogy bunkó módon viselkedett, és nem akart bántani. Beszéltünk. Boldogabb nem lettem, ki nem békültünk, de javított néhány ponttal. Azóta lapoztunk, van új barátnője, és a baráti viszony megmaradt.”

Dani - levélben szakított

„Szerintem én életem első igazi nagy szerelmével nagyon kíméletesen szakítottam, vagyis az biztos, hogy engem sokkal jobban megviselt a dolog, mint őt. Ennek roppant prózai oka az volt, hogy a szakításra azért került sor, mert egyre nyilvánvalóbb volt, hogy nem érdeklem már különösebben. Három hónapos nyári szerelem volt, részéről legalábbis három hónapos.

Én a három hónap elteltével is folyamatosan vele akartam lenni, de ha hívtam, folyton kinyomott, nem vette fel, magától nem jelentkezett, hiába próbálkoztam, napokig nem találkoztunk, egy-két SMS-t váltottunk.

Egy éjjel fogtam és írtam neki egy irdatlan hosszú levelet, kézzel. Már alig emlékszem, hogy mi lehetett benne, szerintem nem igazán vádoltam semmivel, mert bármennyire is rosszul esett, hogy szarik rám, azért azzal emlékeim szerint tisztában voltam, hogy nem vonhatom felelősségre azért, hogy már nem szeret. De mondjuk ezt meg is mondhatta volna, ahelyett, hogy csak érzékelteti és kicsikarja, hogy szakítsak vele én.

Levélben szakítottam, megírtam, hogy nekem ennyi nem elég belőle, úgyhogy akkor inkább semennyit nem kérek, ne keressen többet.

Nem volt se jelenet, se semmi, gondoltam, ha másnap sem válaszol semmire, szépen elviszem a lakására a levelet és bedobom a postaládájába. Reggel felkeltem korábban, nem is nagyon aludtam, nem jelentkezett, elvittem a levelet, jó messze laktak, bedobtam.

A levélben külön kértem, hogy ezután már ne is próbáljon velem sehogy kapcsolatba lépni. Erre délután richtig jött tőle az SMS, hogy jaj, most ezt miért kellett, amiből úgy gondoltam, hogy valamit talán még érzett, de azért jobb, hogy vége lett. Mindenesetre hónapokig letargiában voltam még utána.”