Egy brit felmérés arra keresett választ, hogy mennyiben éljük szerelmi életünket telefonos üzeneteken keresztül. A Recombu.com nevű website kutatása mögött nyilván az volt az alapgondolat, hogy az ember személyesen, szemtől-szembe valljon szerelmet, flörtöljön és szakítson, ne pedig szöveges üzeneteken keresztül. Persze a gyakorlatban mégis egy csomóan folyamodnak ehhez a módszerhez, mert kíméletesek szeretnének lenni, esetleg a másikkal, de általában inkább saját magukkal.
A végeredmény szerint a válaszolók kb. 10%-a mondta azt, hogy szakítottak már velük SMS-ben, azaz minden tizedik brittel előfordult már, hogy telefonos üzenetből értesült arról, hogy barátja-barátnője nem szereti már, és kapcsolatának vége. Azt nem kérdezték meg, hogy hányan szakítottak SMS-ben, azaz hányan küldtek ilyen témájú SMS-t, talán attól tartva, hogy úgyse vallaná be senki, hiszen ezzel azt vallaná be, hogy nem volt elég bátor vagy emberséges ahhoz, hogy odaálljon a másik elé a rossz hírrel. Nem baj, megkérdezzük mi, az alábbi szavazógépben.
Kb. az összes brit negyede mondta továbbá azt, hogy flörtölt már titokban SMS-ben olyasvalakivel, akivel nem kellett volna, ez ugye két és félszer annyi, mint a szakítósok aránya. De még többen vannak azok - a megkérdezettek harmada -akikkel előfordult már, hogy titokban leellenőrizték partnerük telefonját, megkérdezésük nélkül elolvasták egy SMS-ét. Minden tizedik brit hallgatta már le szerelme privát hangüzenetét, minden ötödik nézett már bele partnere híváslistájába, és szintén minden tizedik azonnal kitörli az esetleg kompromittáló üzeneteket saját telefonjából, nehogy a másik megtalálja. Nagyjából ugyanennyien vannak (11%), akiktől viszont első randit kértek SMS-en keresztül, merthogy a szerelmet vallani is könnyebb írásban, ha az ember fél a visszautasítástól.